Tudom, hogy minden gyereknél változó, hogy mikor kezd el beszélni, és hogyan. Mindig is érdekelt ez a kérdés, főleg mióta Janka egyre nagyobb. Figyeltem a gyerekeket a gyerekorvosnál, a játszótéren,... hogy melyik hogy beszél, és milyen korú lehet. Azt gondoltam, hogy na, majd az enyém is ilyen hamar és szépen fog beszélni, mint ő vagy ő. Mégsem így lett/van.
Ma már tudom, hogy nem értelem és okosság kérdése a beszéd megindulása, és ahogy én tapasztalaom, még a foglalkozástól, a zenehallgatástól, könyvnézegetéstől... sem igazán függ. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ez mind nem segít semmit, sőt, az biztos, hogy az értelmet, a gondolkodást, apaszsív szókincset hihetetlen módon fejleszti. Sokszor én lepődök meg legjobban a saját lányomon. :)
De nem beszél, csak anya,mama, és mindenféle hangot utánoz, persze a maga módján. De elmagyaráz mindent, lassan egész történeteket is, csak ezekhez én kellek, mint fordító, egy idegen ember számára. Szóval továbbra is várjuk a nagy pillanatot, mikor igazán elkezd beszélni, és nagyon kíváncsi is vagyok rá. De már nem türelmetlenkedem, nem sürgetem. Eljön mindennek a maga ideje.
Ma voltunk Jankával anyukám egy kedves logopédus barátnőjénél, és ő is azt mondta, hogy bőven van idő, de az biztos, hogy nem lesz egy szószátyár típus. Akkor ezek szerint ebben is rám fog hasonlítani - leglább pár dolog, ha már úgyis azt mondják, tiszta apja. :)