2009. szeptember 29., kedd

Maci mindenhova velünk jön

Jankának új szokása lett pár napja. Kiválasztott a játékok közül egy régi plüss macit (még az enyém volt), és az lett az állandó kedvence. Eddig is szeretgette az állatkáit, játszott velük, de ez most teljesen más.

A maci mindenhova velünk kell, hogy jöjjön. Ha mégis megpróbálom lebeszélni róla, nagy sírásba kezd. De nem olyan gyorsan elmúló hisztisbe, hanem véget nem érő fájdalmasba. Így a medve mindenhol Jankával van. Csak úgy eszik, ha ott ül vele, viszi a motoron, sétánál a hóna alá csapja, ... . A legelképesztőbb, hogy tegnap még fürdéshez is be kellett vinni- persze csak külső szemlélőnek, a maci nem pancsolt szerencsére. Vele alszik és vele kel. Ha épp tényleg nem tudja a macitól megcsinálni, amit a fejébe vett, nekem kell vigyázni rá. És csak óvatosan merem letenni, mert ha észreveszi, felveszi újra, rosszallóan rám néz, és a kezembe nyomja.





Már olvastam, hogy nagyobb gyerekeknek van kedvenc játékuk, de azt nem gondoltam, hogy ezt jelenti a kedvenc. Vagy idővel alábbhagy a ragaszkodás? Nem tudom másnál is volt-e ilyen időszak, vagy csak nálunk.

2009. szeptember 28., hétfő

Semmi sem történik ok nélkül...

...ezt mindig is így gondoltam, bár sokszor hajlamos vagyok megfeledkezni róla. És ez nem jó. Az a szerencse, hogy néha bevillannak dolgok és összefüggések, mint pl. ma.

Már többször elégedetlenkedtem (leginkább magamban) a kezemet ért sérülés miatt. Utána pedig bántott, hogy milyen kevés a türelmem, meg hogy járhattam volna sokkal rosszabbul, és hogy hány embernek van sokkal több baja, én meg ezért kesergek.
Ezt a fázist követte eddig, hogy minek 3 hétig a gipsz. Biztos már rendbe is jött, mert már csak néha fáj egy kicsit. És megint csak morogtam.

És ezután jött a pofára esés. Pénteken voltam kötözésen, ahol újra visszarakták a sínt még 1 hétre. Teljesen le voltam törve, bár tudtam, hogy ez lesz. Egy idősebb asszisztens kötözte be a kezem, aki nagyon barátságtalan volt. Ennek megfelelően is dolgozott. Szörnyen szorosra csinálta az egészet, megtekerte többször a gézt, hogy jól vágta a kezem. Hazafelé már zsibbadt az egész és fájt is. Ekkor jött a nagy ötlet: majd én leszedem és átkötözöm rendesen! És így is tettem. Nagy megelégedettséggel tekertem le az egészet, és alig vártam, hogy újra mozgassam rendesen a kezem. Persze a várakozásomnak megfelelően, hogy már úgyis rendbe jött. Éééés paff. A kéz mozdulni akart, és nem tudott. :((((( Nagyon fájt, nem mozdult, még a csuklóm is merev volt. Hihetetlen és megdöbbentő érzés fogott el, nagy ijedséggel párosulva. Alig tudtam megmosni, és utána rögtön vissza a sínbe.

Megijedtem nagyon-nagyon. De nagy alázatra is tanított. Mostmár nem elégedetlenkedem kicsi sem. Rájöttem, hogyhy már így jártam, a gipsz a barátom, és már csak az elválásunktól félek. Az orvosok pedig tudják a dolguk, és hogy mire mennyi idő szükséges, hiába érzem/gondolom máshogy.

Ezentúl sokkal türelmesebben és bölcsebben igyekszem szemlélni a dolgokat. Még akkor is tudom, hogy mindennek oka és értelme van, ha nem is látom éppen.

2009. szeptember 25., péntek

Pitypang

Nagyon szeretem a pitypangot, számomra valahogy olyan különleges. A napokban sikerült róla pár jó képet készítenem (nekem legalábbis tetszenek).







Ami még eszembe jut a pitypangról, egy kedves gyerekvers, amivel annak idején még versmondó verset is nyertem :).



Gazdag Erzsi: Őszi búcsúzás

Int a pitypang-bóbita,
s más vidékre száll.
Liba nézi, s bámulva
fél lábára áll.
"Hova, hova, bóbita?"
"Itt van már az ősz.
El kell mennem,
elkergete goromba csősz.
Isten veled, kis patak!
Beteg sárga rét!
Libák, lepkék, bogarak,
száraz margarét!"
"Isten veled, bóbita!"-
szól a lúd sután,
s bánatosan pislog a
bóbita után.

2009. szeptember 24., csütörtök

Ajánlás

Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy ajánljam itt is a rövidárujait. Most meg is teszem bátran, mert én már rendeltem tőle, és minden szép, és rendben volt.

-Többféle cipzár, pamut csipke, cakkos szélű szalag, fényes barna és piros szalag, többféle gomb, vadonatúj csipke asztalterítő, új női övek stb. Ezeket kedvezményes áron, jóval a bolti ár alatt adja, de cserébe eselegfel lehet ajánlani saját készítésű dolgot is.
Sok minden halmozódott fel náluk, és Ő sajnos ezt mind nem tudja felhasználni.- (küldött képeket is, amik it láthatók is)

elérhetősége: Hadháziné Erdős Ildikó hildiko74@gmail.com


2009. szeptember 22., kedd

Életképek mostanában

Naplemente a Dunán.

Janka kagylót gyűjtött.

Vasárnap misén. Janka is "aktívan" részt vesz :).



Buksi(Anya kutyája), aki az én kicsikém szíve csücske.

Besülés

Ez annyira gáz és olyan nagy bénaság, hogy meg kell mutatnom. Bár így utólag igen röhelyes. Kihagytam a kenyérből az élesztőt (évek óta otthon sütjük a kenyeret, de ilyen még nem volt). Friss kenyér helyett sült egy nagy tégla :).









Ilyen vagy ennél szebb szokott lenni.

2009. szeptember 20., vasárnap

Csere-bere Kingával

Nemrég találtam a Csere-bere oldalra, és nagyon tetszik. Amúgy is szeretek kívánni, meg ez az adok-kapok is nagyon jó. Kívánságra készíteni valamit sokkal jobb és nagyobb kihívás, és öröm, mint csak úgy. Nem is gondoltam, hogy ilyen izgi ez az egész.

Kingával cseréltünk filc dolgot gyurma ékszerre. Vagyis sajnos eddig még csak Kinga részéről teljesült a dolog, mert a kezem miatt a munkát nem tudtam befejezni :( (amúgy a kérés egy sárga alapon dinnyés igazolványtok). Az én ékszereim viszont már hét elején megérkeztek. Irtó jók! Csak egy sünis bedugós fülbevalót kértem, és mellé még kaptam egy pingvines lógós fülbevalót + egy meglepetés kitűzőt is. Kinga nagyon aranyos, és kedves tőle ez a sok meglepi. Csak ámultam, és nagyon örültem neki :). Eddig is tetszettek a gyurma ékszerek, de így élőben még jobbak. Az egész családomnak is nagyon tetszenek.



a sünis fülbevaló

a pingvinek





a meglepi kitűző




már felkerült az állandó táskánkra-csak ebbe férnek bele normálisan a Jankához szükséges cuccok

2009. szeptember 17., csütörtök

Első homokozós élményünk


Mostanában Jankával sokat járunk a közeli játszótéren lévő homokozóba. Nem mintha már igazán tudna homokozni, de nagyon élvezi a homokban turkálást, mászkálást. Eddig még mindig csak kettesben voltunk, nem voltak ott mások.


Tegnap viszont az egész homokozó tele volt gyerekkel, és mind nagyobb majdnem 1 évvel, mint az én kicsikém. Kíváncsi voltam mit fog csinálni az új szituációban. Először csak nézte őket, majd irány a homok. Nem ijedős természet (eddig szerencsére), és nagyon barátságos. A maga módján próbált belefolyni ő is a játékba, olyan kis aranyos volt. Na nem azért dícsérem, mert az én kislányom, mert persze néha szörnyen tud viselkedni.


Számomra az igazán új és elképesztő élmény némelyik szülő és gyerek volt. Voltak kislányok, akik nagyon kis kedvesek voltak, némelyik cserfes, a másik csöndes. A két negatív példa közül az egyik egy kisfiú volt, aki minden ok nélkül rácsapott a többiekre, megrúgta őket - ésez volt a szokása anyukája elmondása szerint. Pedig anyuja ott ült mellette, és rászólt, figyelt rá, de nem ért neki semmit. Legalább figyelmeztetett, hogy vigyázzunk a kisfiúvan, mert néha nagyon durva. Ez még hagyján, csak Dani (így hívták) viselkedését furcsáltam.

Amin eléggé leakadtam, hogy volt volt két kislány-testvérek-, és mind a kettő olyan kis undok volt. Nem adtak oda senkinek semmi játékot, pedig nem is az ő játékaik voltak, csak kisajátították. Mikor csak közelebb ment Janka az egyikhez, már felugrott, és gondolom azt hitte el akarja venni a szitáját, a fejére zúdította a benne lévő összes homokot. Mondtam neki, hogy azért nem kellett volna ezt csinálni, nem akarta elvenni. Ezután nemsokkal minden előzmény nélkül a másik lány egy vödör homokot szórt Janka hátára. Na, ezt nem bírtam, rá is szóltam, ő meg minden reakció nélkül arrébb ment, és folytatta a lapátolást. Az anyjuk meg teljes nyugalommal ott ült egy padon, és még arra sem nézett. Beszélgetett egy másik anyukával, mintha nem is lennének a gyerekei a játszótéren. Ez volt számomra a legfelháborítóbb.


Nem tudom teljesen jól értékeltem-e az eseményeket. Vagy kicsit kiakadós lennék? Nem így érzem. De sajnos az a gyanum, hogy nem ez volt az utolsó ilyen élmény, és nem is nagyon tudok ellene tenni.



2009. szeptember 15., kedd

Némi javulás

Nemrég értünk haza kötözésről. Már sokkal jobban nézett ki az ujjam, és ha nem mozdul, nem is fáj :). A rossz hír viszont az, hogy 3 hétig marad a gipsz. De ha ez kell a teljes gyógyuláshoz, hát legyen.

Viszont annak nagyon örültem, hogy elkelt a sünis táskám, és egy régebbi, ami a Meskán árultam. Jelenleg nincs is több eladnivalóm.

A hordozónk, amit már réges-régen kezdtem el, már elnyerte első formáját. Eddig is rengeteget változtattam, javítottam rajta, de a használat során jöttem rá, hogy hogy tudnám méginkább kényelmessé tenni. Az utolsó korrigálás még várat magára, de az ránézésre nem fog látszani rajta, bár a súlyelosztást nagyban könnyíti majd. Addig is mutatok képet, hogy milyen lett.

2009. szeptember 14., hétfő

Ujjelvágás és az utolsó elkészült táska

Sikerült kivonnom magam a forgalomból szombat délután. Mosogatás közben eltört a kezemben egy üvegtál, és keresztbe elvágta a kisujjamat. Volt pánik, meg minden, és irány a baleseti. Ott voltunk több mint másfél órát. Szegény Jankám elég jól elvolt, szórakoztatta a többi várakozót is. Az ujjam összevarrták, és sínt is kaptam, legalább egy hétig biztos rajta lesz. Sajnos a feszítő ínba is belevágott, ezért a sín, és így kicsit gázosabb az egész. De szerencsére már nem fáj nagyon, és elég jól meg tudok csinálni egykézzel is- még a pelenkázás is megy :). Ja, és pont a jobb kezemmel történt, mikor a ballal olyan béna vagyok. Bár most legalább az is fejlődik.
Egyik legnagyobb gondom, hogy nem tudom összefogni a hajam, és ez szörnyen idegesít. Mellesleg ez jutott volna legutoljára eszembe, ha az egy kézzel el nem végezhető dolgokat végigondolom. Pedig én mindig összefogva hordom a hajam.
Na, de most ez van. Az egyik legnagyobb tanulság mindebből az, hogy mindig mindent idejében meg kell csinálni, mert sose lehet tudni mi történik az emberrel. Ha ezt betartottam volna, most nem állna csomó munkám félbe, nagy vasalnivaló hegy, és még sorolhatnám. Azt hiszem muszáj lesz változnom.

A másik dolog, amit eddig is tudtam, de ilyenkor látom még jobban, hogy milyen jó családom van. Mindenki segít, ahol csak tud. És a férjem, annyira aranyos és rendes. Minden fontos itthoni dolgot elvégzett, Jankát rendezte és nekem is segített mindenben. Ez annyira jó. Janka is érzi, látja, hogy valami nem az igazi. Igyekszik ő is segíteni a maga módján- öltözésnél rögtön bújik a ruhkba, csak tartanom kell, nem mocorog össze-vissza a pelenkázásnál,... . És ad puszit a kezemre, hogy jobban legyen :).
Sajnos egy hétig biztos nem tudok varrni, a továbbiakban meg majd kiderül. Még szerencse, hogy pont előtte elkészültem az Anyukámnak szánt táskával. Olyan táskára kellett, ami nagyobb mint egy A/4-es, vállon és kézben is hordható, mert mindeg csomó iratot hoz-visz a munkahelyről.
Sok tekintetben próbadarab is volt ez. Még sosem próbáltam a szabad gépi tűzést, nem varrtam még ferdepántot, és nem varrtam ilyen fazonú táskát sem. Mindezt már úgy is ki akartam próbálni. Először nagyon gáznak éreztem, főleg a tűzést. De azért elmegy, főleg, hogy belül van. Ezek után még nagyobb csodálattal nézem a gyönyörű kukacolt és egyéb táskákat.
Ilyen lett a szabad gépi tűzésem. Valami csak simán kunkorodó vonalak szerettek volna lenni.
A táska eleje.
Így néz ki a hátulja.
A belseje zsebekkel.
Vállon is elég jól hordható, azt hiszem.
Még nem tudok új táskákkal és egyebekkel előállni, kitaláltam más dolgokat, hogy ne legyen addig se unalmas a blog. Majd meglátjátok. :)

2009. szeptember 9., szerda

Teknősünk elköltözöt

Majdnem elfelejtettem beszámolni családunk egy fontos eseményéről, mert annyi minden történt a napokban. Élt velünk egy 18 éves ékszerteknős. Ő volt az első háziállatom. Nagyon nagyra megnőtt, kb. mint egy nagy tenyér. Nagyon szerettük, csak már elég kicsi volt neki a terrárium, és nem nagyon fért el nálunk nagyobb. Végül a fő gond az volt, hogy Janka elkezdte etetni, és a nagy szeretetben, lelkesedésben már mindent bedobált hozzá. Szegény teknős meg nem igazán örült neki persze.

Múlt héten tudtuk meg, hogy Anya főnökének van egy elég nagy halastava, ahol van ékszerteknős is, és társat keresnek hozzá. Így felajánlottuk a miénket, és szombaton oda is költözött. Nagyon örültem, mert gyönyörű új otthont kapott, szép kertben, rengeteg aranyhal kötött.
Bár fájt a szívem, de láttam, hogy tényleg tetszik neki, és nagyon tetszett neki az új hely. Végre tudott úszni. Nem is gondoltam, hogy ilyen ügyes. Mikor betettük a vízbe, körbeúszkált a tóban, mégegyszer megnézett minket, és eltűnt a sok szép hal között.
Janka nagyon élvezte a "kirándulást", jól el is fáradt. A képen pedig látszik az eredmény, nem volt gond már az altatással :).

2009. szeptember 5., szombat

Szurka, a sün

A barátság-takarós blokkomról a sün úgy a szívemhez nőtt, hogy még nevet is adtam neki. Ő lett Szurka. Friss "barátságunk" kezdeteként megjelent egy most elkészült táskán is, csak más színekben.





A táska középméretű (30x30 cm), erős vászonból készült, bélése puha pamut. Elején ül Szurka, kék, virágos mezőben. Nemsokára megtalálható a Meskán is.