Ajándékok, csak úgy :) - megint

Már egy ideje adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. Vagyis, hogy milyen csoda ajándékokat kaptam mostanában. Megköszönni persze már köszöntem, rögtön, nagy örömömben és meglepetésemben, de itt még nem mutattam őket.

Először is, Krisztától kaptam, vagyis kaptunk gyönyörű horgolt ékszereket, Jankával együtt. :) A horgo-blogos nyereményekkel együtt érkeztek, amiket tovább kellett küldenem, így nem is sejtettem, hogy nekünk is van meglepi a csomagban. Én kaptam egy olyan különleges szettet, mint a nyertesek, csak rózsaszínben, Janka meg ugyanolyan színű csatot és nyakláncot. Persze ő is irtóra örült, rögtön fel is akarta próbálni, és ment mindenkinek mutogatni. :) Itt is nagyon köszönöm, Kriszta.




Karinától is kaptam ajándékokat, igazi kincseket. Ami még különleges bennük, hogy személyesen adta át, mikor itt nyaraltak pár napot Baján. Nagyon örültem a találkozásnak. :) Izgultam, mint ilyenkor mindig, és a kezdeti zavarom elmúltával jó volt beszélgetni, főleg, hogy a Sugó parton találkoztunk. Megismerhettem az egész családját is, ennek is nagyon örültem. Janka és Doma pedig nagyon jóban lettek, olyna kis viccesek ésaranyosak voltak. Karina pedig ugyanolyan aranyos és kedves, mint gondoltam, ha nem még kedvesebb. És jó volt őket látni családként is, igazán olyan szeretetteljes, mint a múltkori családi képeiken.

Ó, és megnézhettem a kendőt is, ami nemrég készült el. Képen is szép, és tetszett, de élőben. Sokkal finomabb, puhább, gyönyörű egyenletes.

(a képet Karinától kölcsönöztem, mert nagyon tetszett)

Az ajándékok pedig: anyagok, fonalak, szalagok, és pont hozzám illő karkötő, ami azért is különleges, mert cserélgetni lehet benne a különböző szalagokat. Még csak tervezgetem, hogy mik is készüljenek belőlük, de öröm lesz velük dolgozni, az biztos. Nagyon köszönöm itt is.





Én csak a horgo-blogos ajándékokat adtam át, de azért készültem egy kis ajándékal, ami sajnos kicsit késve készült el, így majd csak akkor mutatom, ha Karina már megkapta.


Még egy nagy meglepetésben volt részem a héten. Mikor a postás csengetett, csak néztem rá értetlenül, hogy csomag nekem.? Nem is vártam semmit, és mégis kaptam. :) Piszke lepett meg egy gyönyörűséges és különleges fonallal. Pont az én színeim, különleges átmenetel, puhán és illatosan. Köszönetként a horgo-blogos játékért és a blogos dolgokért, mert tetszik neki, és ennek külön örülök. Már tervezgetem, hogy mi készüljön belőle. Nagyon köszönöm neked is.

Találkozások

Képzeljétek, ma találkoztam Toritextil - Vikivel. :) Már régebben szóba került, hogy itt szokott átszállni hazafelé, és van 15 perce a két busz között. És ma sikerült összehozni a találkozót. Nagyon örültem. Köszönöm. Ha mondhatok ilyet, élőben is nagyon kedves, szimpatikus, bár eddig is az volt, most még inkább.

Azért furcsák ezek az első találkozások, már kicsit ismerem, de mégsem. Ezért különösek még mindig ezek a blogos kapcsolatok, valahogy a személyes találkozások mindig annyira mások. (és ilyenkor jön a sülthal effektus :) ).

Ó, és szembe jött velünk az elefántos táskája a tulajdonosa kíséretében. Jó volt látni így is, nem csak képen. Csudaklassz, tényleg.

Holnap pedig a férjem testvéréék jönnek látogatóba, a kislányuk szinte Jankával egyidős. Nagyon ritkán látjuk őket, mert kb. 3-4 óra az út autóval, és a szervezés is néha nehézkes, a gyerekek kicsik,... Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lányok hogy viszonyulnak majd egymáshoz, mi köztük a hasonlóság és a különbség.

Ó, és megérkeztek Etától a madarak, amiket a játékán nyertem. Nagyon tetszenek, és örültünk nekik. Sokkal kedvesebbek így, mint a képeken. Jankának nagyon tetszenek, már össze is barátkozott velük. Eta anynira kedves volt, hogy a 3 madárka mellé készített egy varjút is, hogy Janka károghasson neki kedvére. Odavan a varjakért, neki minden madár kár-kár. :) Szóval itt is köszönjük, és a kedves levelet is.

Közben azért egy-két dolgot készítettem is, csak a fényképezés maradt el. Majd igyekszem pótolni.

És egy fotó, amit valahol a neten keresgélés közben találtam tegnap. Ha jól értettem, akkor ők a horgoló kör tagjai SantaClarában (Kuba). Ezek szerint van bennünk közös, mégis mennyire más.