Ó, hát kicsit ledöbbentem, de akkor már nem volt visszaút. Ha menni kell, hát menni kell. Így az egy hét helyett volt 1 napom. Persze előtte nap meg nem is voltunk itthon, így fáradt is voltam, meg szétesett, de mindenki nagyon aranyos volt, és a segítségemre volt itthon. :)
Az előzmények az élmény mellett azért is fontosak, mert hát a standom kinézete úgy elment, de semmi extra, nem is elég jól látható, de idő híján örültem, hogy ennyire futotta. Utólag visszanézve a képeket vasárnap úgy néztem ki, mint egy táskás szemű zombi. Elég gáz. Még jó, hogy akkor ez nem tűnt fel.
A piacon van mindig a bababörze, mert ott csak szerdán és szombaton van nyüzsgés, amúgy teljesen üres. Fél asztalt kaptunk, ami bőven elégnek is bizonyult. Jöttek velem a táskák, hajpántok, hajgumik és csatok, cumiláncok és persze a babacipők. Na és persze az egész család, amiért nagyon hálás voltam, és örültem nekik.
Janka már jó korán felkelt, mintha érezte volna, hogy korán el akarok menni. Így mégsem maradt apával, ahogy eredetileg terveztük, otthon nem maradt volna semmi szín alatt. Jött velem rögtön reggel. :) Nem volt vele semmi gond, egészen fél 12-ig egy szó nélkül elvolt.
Hát, vásárlók tekintetében elég gyér volt az egész, sőt még nézelődő is alig volt. Aki jött, annak a többsége is a két sor között halad, és csak úgy csinált, mintha nézelődne. Aki mégis odajött, és kérdezett valamit, az is azt hiszem a bababörzén túlnyomórészben megtalálható használt ruhák árához kalkulált mindent, és elvárta volna, hogy én is pár száz forintért adjak mindent. :( Szóval megállapítottam, hogy a börzén szinte senki nem az egyedi dolgokat keresi, hanem a nagyon olcsó használtakat. Ez is egy tanulság.
Azért szerencsére nem volt teljesen eredménytelen napunk, elkelt pár dolog, de mind régi ismerősökhöz vándorolt. Örültem, hogy így leggalább velük találkoztunk, és örömet szereztem a dolgaimmal.
Készült gyorsan pár új cipő is, ezek kicsit láthatóak is, de őket majd mutatom külön is, csak itt már túl sok lett volna.
