De nagy nehezen a madarat elérte a vég, vagyis elkészült. Virágos pamut kívül, zöld szárnyakkal, narancssárga lábakkal-ezeken kék,zöld csík is van-, bélése kék len. Szárnya és csőre is mozgatható, hogy ne csak pakolni legyen jó, hanem játszani is. Vatelinnel béleltem az egészet, külön a mozgó alkatrészeket is. Nagy gomb szemekkel néz, és várja a tavaszt. Cipzárral záródik, mert szerintem ezt tudják a picik legelőször kezelni a záró megoldások közül (legalábbis a tapasztalat ezt mutatja).
Eszembe jutott róla egy népdal, amiben valami hasonló madár szerepel, csak annak kék a lába, de zöld a szárnya... . :)
Jankán tesztelve. Ja, és ahogy talán kicsit látszik a képen, most először lett ollóval levágva a haja. Először elég kopasz volt, utána csak pár szál hosszabb haj meredt a feje tetején az égbe. Akkor többször levágtuk géppel, és csak télen nőtt meg a haja rendesen. Nem volt túl hosszú, de a nyakába lógott, és kicsit a szemébe is. Így jött a fodrászkodás ötlete. Féltünk elvinni fodrászhoz, nehogy megijedjen. Így Anyukám vágta a haját, ahogy az enyémet is. Azzal a különbséggel, hogy az enyémet össze-vissza is lehet vágni, úgysem látszik az össze-vissza göndörödés miatt. De Jankáé teljesen egyenes, és ezzel a lényeges különbséggel Anya nem számolt. A végén megjegyezte' Jé, milyen furcsa, hogy úgy marad, amilyenre vágtam'.
A végeeredmény elég jó lett, legalábbis hátul. Elöl, hát, a frufru igencsak rövid lett, de a szemébe nem lóg egy darabig, az biztos. :) Még jó, hogy tart a sapka szezon. De azért nekünk így is tetszik.
Pár horgolós bénaságom, csak hogy lássátok, horgolok is, ha nem is túl sokat.
