Itt vagyok...

... ragyogok. :) Tudtam, hogy már régen jelentkeztem, de nem gondoltam, hogy ennyire. Pedig nagyon sok minden történt ám.

A hallgatás fő oka, hogy még mindig a nyaraló rendbehozatala folyik, így én is festek, mélyalapozok, füvetnyírok, meg ilyenek. Kicsit fárasztó, de csak mert nem vagyok hozzászokva. Igazi puding vagyok, de azért élvezem is, és legalább jó levegőn vagyunk. Ennek eredményeként szinte minden este Jankával együtt alszom el. :)

Pénteken viszont kirándultunk és barátokat látogattunk. Nagyon jó volt, és szerencsére a nagy vihrokat is épp elkerültük. Na jó, egy kicsiben azért részünk volt, ami elég félelmetes volt így is. Bár amúgy is kissé félek a villámlástól és dörgéstől, ha gyerekes dolog is.

Itt Janka egy kutyával, a kávézó előtt, ahol útközben megálltunk. Hát, tényleg odavan a kutyákért, és azok is érte. :)

Mi hárman.

Barátainkkal.

Pár itthoni sétálós kép. :)

Ó, és képzeljétek, vasárnap voltunk az itteni bababörzén. Na, de ennek inkább szánok egy külön bejegyzést.

Eső, eső...

Végre délutántól nem esik, és nagyon rövid időre, de legalább látni lehetett újra a kék eget pici foltokban. Hihetetlen, hogy már ennek is mennyire lehet örülni.

Sokat gondolok azokra, akiknek sokkal nagyobb károkat okoz az eső....

Nálunk legalább Janka élvezi az esőt, a nagy tócsákat, hogy végre sikerült ilyen pici gumicsizmát találnunk neki. :)

Az utcában lévő jázmin bokorról csak egy futó fotó, mert már ázott a gép is.

A tegnap furcsa és vicces látványa, ahogy Jankával tapossuk a vizet, és esőkabátban menetelünk - a szomszéd kislány (aki Jankával egykorú) apukája kezében, ernyő alatt, fehér harisnyában, fehér cipőben, rózsaszín szoknyában. Hát, kinek mit jelent a séta az esőben. :)))