Újra fonalak és új rokka

Itt az ősz, ha még annyira nem is érezni, így újra elővettem a pihe-puha gyapjút. Nagyon szeretem, még mindig. Már festek, fonok, és készülnek is a fonalak. :) Igen ám, de eltörött a rokka lába, és egyéb kóros tünetei is jelentkeztek szegénynek. Igaz, 100 év körül, már nem lehet ezen csodálkozni. Azért nagyon sokat, és rendesen dolgozott, és még most sem használhatatlan. Így ő lett a tartalék, és sikerült beszereznem egy újat! :)) Legalábbis nekem új, ha korban nem is sokkal fiatalabb. De nagyon jó állapotban van, remekül működik, és hatalmas a kereke. Na, ezek után majd csak hipp-hopp készülhetnek az újabb és újabb fonalak.

Mutatom is az elsőket.

A két lila színe sajnos nem az igazi, de a következő két orgona kép pont olyan árnyalatú. Kedvenceim azok a színek, amik megtalálhatók a természetben is. Már csak azt sajnálom, hogy nincs orgona illatuk. ;)

Ó, és el ne felejtsem, hogy a színek az egy dolog, de hogy a puhaságuk és selymességük még mindig lenyűgöz, az a lényeg. Nyugodtan készülhet belőlük bármi még a legkisebb babáknak, és az extra érzékeny bőrűeknek is.

Mégis

Mást akartam mutatni, most mégis képek nélkül, csak így el kell mesélnem az örömöm. Kaptam egy rokkát karácsonyra, és gyapjút is (előfonalat, és szalaggyapjút), és ma végre sikerült is működtetnem, és készül a saját fonalam. :))

Köszönöm mindannyiótoknak, akik felkeltettétek az érdeklődésem a fonalak és a rokkák iránt, mert nagyon élvezem.

És hogy miért csak most, ha karácsonyra kaptam? Szegény nagyon régi darab, anyukám szerezte be, mert rengeteget áradoztam  a rokkákról ,és csak bízni tudtunk benne, hgy működik is. Hát előszörigen, aztán nem, és még inkább nem, és végül sikerült megjavítani (nagyon hálás is vagyok a javításért). Ezer sebből vérzett, de mostmár működik, és szerintem szépen is fon. Nem is bánom, hogy nem új, mert története van, az biztos, és nagyon szeretem az ilyen régi dolgokat.

Holnap mutatok képet is, hogy mire jutottam - persze, ha lesz elem a fényképezőben végre.