Itt vagyok...

... ragyogok. :) Tudtam, hogy már régen jelentkeztem, de nem gondoltam, hogy ennyire. Pedig nagyon sok minden történt ám.

A hallgatás fő oka, hogy még mindig a nyaraló rendbehozatala folyik, így én is festek, mélyalapozok, füvetnyírok, meg ilyenek. Kicsit fárasztó, de csak mert nem vagyok hozzászokva. Igazi puding vagyok, de azért élvezem is, és legalább jó levegőn vagyunk. Ennek eredményeként szinte minden este Jankával együtt alszom el. :)

Pénteken viszont kirándultunk és barátokat látogattunk. Nagyon jó volt, és szerencsére a nagy vihrokat is épp elkerültük. Na jó, egy kicsiben azért részünk volt, ami elég félelmetes volt így is. Bár amúgy is kissé félek a villámlástól és dörgéstől, ha gyerekes dolog is.

Itt Janka egy kutyával, a kávézó előtt, ahol útközben megálltunk. Hát, tényleg odavan a kutyákért, és azok is érte. :)

Mi hárman.

Barátainkkal.

Pár itthoni sétálós kép. :)

Ó, és képzeljétek, vasárnap voltunk az itteni bababörzén. Na, de ennek inkább szánok egy külön bejegyzést.

Hétvége képekben

Kicsit megkésve, de azért mutatom őket. Nagyon jó napjaink voltak. :)

Szombaton voltunk cirkuszban (Európa cirkusz). Jankának és nekünk is sokkal jobban tetszett, mint az előző (pedig a jegy csak az ötödébe került). Janka tátott szájjal nézte végig, ésvégigülte a 2 órát. Ennek örömére elvittük hétfőn újra, mert állandóan ezt emlegette. A siker ugyanakkora volt másodszorra is. Ami még nagyon jó volt, hogy a sátor körül rengeteg állat volt, és mindet meg lehetett simogatni. Itt most csak pár kép róluk.

Janka nem félt egyiktől sem, igazán büszke vagyok rá. :) Bár a férjem ebben nem egészen osztja a véleményem, de akkor is.

A vasárnapot itthon töltöttük, hétfőn Petőfiszállás-Szentkútra mentünk a pálosokhoz. Velük már régóta jóban vagyunk, így még szebb volt ott a pünkösd hétfő.

Janka úgy élvezte a pacsálást az egyik kútnál, hogy alig tudtuk rábeszélni, hogy haza is kellene mennünk. :)

Lendület

Úgy érzem, megint kijöttem a lendületből, ami az alkotást illeti. De már legalább nem esek kétségbe, úgy tűnik az a tendencia, a hol fent-hol lent mindig visszatér. Ma kezdtem visszazökkenni :), bár még mutatni nem tudok semmit. A fele ajándék, a másikfele pedig csak félig készült el.

A horgo-blogon is nagy élet van, a vetélkedős játék 2. fordulójára szebbnél szebb mobiltokok készültek, érdemes megnézni, ha még nem láttátok. :) Ez is elég sok időt vesz igénybe, de nagyon szeretem csinálni.

Tegnap kirándultunk. Meglátogattuk pár pécsi barátunkat, és megnéztük a belvárost is. A találkozásoknak nagyon örültünk. Janka is remekül érezte magát, főleg, hogy hasonló korú gyerekekkel is játszhatott. Végre hajlandó volt felvenni a kalapját, amit egy ideje hiába ajánlgattam neki. És örült a kis virágoknak, amik dísznek kerültek rá.

Újra itt vagyok

..., nem tűntem el, csak majdnem :). A héten a férjem szabin van, és ilyenkor minden reményemmel ellentetétben, hogy most lesz időm mindenre, semmire sincs. Ez annyira vicces. Vagyis helyesbítek: amit terveztem, nem sikerül semmi, amire nem is gondoltam, csomó jó dolgot csináltunk.
Azért, hogy érthetőbb legyen, úgy terveztem, most ő játszik Jankával, nekem lesz időm varrni, vasalni... . Ehelyett kedden Szegedre mentünk egy hirtelen ötletől vezérelve, tegnap pedig átrendeztük az egész nagyszobát.

A szegedi utunk nagyon jól sikerült. Szép volt az idő, és Janka is jól érezte magát. Kis kitérővel mentünk. Útközben rátaláltunk egy hindu templomra, ahol sajnos nem volt egy lélek sem, ami elég csalódás volt, főleg, hogy nagy tábla hirdette, hogy nyitva. Nandafalvának hívják, és Forráskút felé van a tanyavidéken.

Sétáltunk Szegeden, végre tudtam venni a varrógéphez talpakat. Már alig várom, hogy kipróbáljam őket. Beiktattunk 1-2 rövid rokonlátogatást is.

Hazfelé pedig nagynénéméket látogattuk meg Mórahalmon. Elég ritkán tudunk csak találkozni, amit nagyon sajnálok azért is, mert unokatesóm Janka keresztapja.

A tegnapi szobarendezési akciónk keretében pedig elbúcsúztunk egy heverőtől, és szinte az összes többi bútor helyet cserélt. Sosem gondoltam volna, hogy mindez olyan változást tud elérni, mintha dupla akkora lenne a szobánk. Nagyon tetszik, csak jól elfáradtunk. :)

Na jó, azért varrtam is, csak még nem vagyok mindennel készen. Amint meglesz, mutatom.

Ja igen, és sajnos valami nem stimmel a blog új ruhájával, "gyárihibás". Ezért egyelőre nem tudtok megjegyzést sem írni. Szegény Hajnoca meg próbál javítani rajta.

Idő csúszás

Úgy érzem, az idő csak szalad, az elkezdett munkáim viszont nem nagyon haladnak. De mikor elkezdtem volna ezen szomorkodni (pedig tudom, ez teljesen felelleges, mégis szoktam), eszembe jutott, hogy más dolgokkal voltam/voltunk elfoglalva.

Múlt csütörtökön katunk egy elég régi esernyő babakocsit. Először nem tudtam mit is kezdjek vele, hiszen van egy szuper jó babakocsink. Csak éppen Janka nem szeretett soha babakocsizni. Viszont ahogy ezt meglátta, megtetszett neki, és ki se akart szállni belőle. Ez volt aztán a meglepetés. Mindez pont a legjobbkor történt, mert másnap mentünk 3 napra rokon-barát látogatóba Bp.-re, Esztergomba és Kecskemétre.

Itt kezdődött a móka, mert kitaláltam, hogy elvisszük a kocsit, csak nem ezzel a kopott huzattal. Így este és másnap reggel a babakocsi behúzásával voltam elfoglalva. Persze még sosem csináltam ilyet, de ez nem ijesztett meg, nagyon lelkes voltam. Elég jól sikerült, büszke is voltam, Jankának és a többieknek is tetszett :). Csak az egyéb készülnivalókkal maradtam el közben. Elég kapkodós volt így a csomagolás, de a végére minden rendben volt.

A babakocsi már bevetésen :)

A kirándulás nagyon jól sikerült, öröm volt látni a régi kedves arcokat. Az egyetlen negatívum az volt, hogy Janka náthás lett, és most én folytatom a sort. Így újból lecsökkent a varrásra fordítható idő. (Azért már javulunk, és optimistább is kezdek lenni.)