Ujjelvágás és az utolsó elkészült táska

Sikerült kivonnom magam a forgalomból szombat délután. Mosogatás közben eltört a kezemben egy üvegtál, és keresztbe elvágta a kisujjamat. Volt pánik, meg minden, és irány a baleseti. Ott voltunk több mint másfél órát. Szegény Jankám elég jól elvolt, szórakoztatta a többi várakozót is. Az ujjam összevarrták, és sínt is kaptam, legalább egy hétig biztos rajta lesz. Sajnos a feszítő ínba is belevágott, ezért a sín, és így kicsit gázosabb az egész. De szerencsére már nem fáj nagyon, és elég jól meg tudok csinálni egykézzel is- még a pelenkázás is megy :). Ja, és pont a jobb kezemmel történt, mikor a ballal olyan béna vagyok. Bár most legalább az is fejlődik.

Egyik legnagyobb gondom, hogy nem tudom összefogni a hajam, és ez szörnyen idegesít. Mellesleg ez jutott volna legutoljára eszembe, ha az egy kézzel el nem végezhető dolgokat végigondolom. Pedig én mindig összefogva hordom a hajam.

Na, de most ez van. Az egyik legnagyobb tanulság mindebből az, hogy mindig mindent idejében meg kell csinálni, mert sose lehet tudni mi történik az emberrel. Ha ezt betartottam volna, most nem állna csomó munkám félbe, nagy vasalnivaló hegy, és még sorolhatnám. Azt hiszem muszáj lesz változnom.

A másik dolog, amit eddig is tudtam, de ilyenkor látom még jobban, hogy milyen jó családom van. Mindenki segít, ahol csak tud. És a férjem, annyira aranyos és rendes. Minden fontos itthoni dolgot elvégzett, Jankát rendezte és nekem is segített mindenben. Ez annyira jó. Janka is érzi, látja, hogy valami nem az igazi. Igyekszik ő is segíteni a maga módján- öltözésnél rögtön bújik a ruhkba, csak tartanom kell, nem mocorog össze-vissza a pelenkázásnál,... . És ad puszit a kezemre, hogy jobban legyen :).

Sajnos egy hétig biztos nem tudok varrni, a továbbiakban meg majd kiderül. Még szerencse, hogy pont előtte elkészültem az Anyukámnak szánt táskával. Olyan táskára kellett, ami nagyobb mint egy A/4-es, vállon és kézben is hordható, mert mindeg csomó iratot hoz-visz a munkahelyről.

Sok tekintetben próbadarab is volt ez. Még sosem próbáltam a szabad gépi tűzést, nem varrtam még ferdepántot, és nem varrtam ilyen fazonú táskát sem. Mindezt már úgy is ki akartam próbálni. Először nagyon gáznak éreztem, főleg a tűzést. De azért elmegy, főleg, hogy belül van. Ezek után még nagyobb csodálattal nézem a gyönyörű kukacolt és egyéb táskákat.

Ilyen lett a szabad gépi tűzésem. Valami csak simán kunkorodó vonalak szerettek volna lenni.

A táska eleje.

Így néz ki a hátulja.

A belseje zsebekkel.

Vállon is elég jól hordható, azt hiszem.

Még nem tudok új táskákkal és egyebekkel előállni, kitaláltam más dolgokat, hogy ne legyen addig se unalmas a blog. Majd meglátjátok. :)