Ki akartam próbálni az italporos fonal festést, ami egyáltalán nem úgy alakult, mint gondoltam. Egyáltalán nem tetszett a színe, ezért beletettem ételfestéket is, többfélét is. Bár nem tudom, hogy ilyet lehet-e, de valamilyen lett. Talán még rosszabb, mint előtte. A tetejében kiderült, hogy az italpor szaga kihozta az allergiámat, így anyukámnál kellett megszárítanom a fonalat. Végül orvosolva a dolgokat kapott egy sötétzöld színt, mai befedte az egészet, szerencsére. Így biztosan egyszeri és megismételhetetlen lett. :) Már készül is belőle valami.
Ez pedig egy egyszínű (bár mégsem teljesen egyforma árnyalatú) szürke lett. Szebb, és kellemesebb szürke, mint a képen, de sehogysem akarta visszaadni az eredeti árnyalatot. Nagyon szeretem a szürkét, szerintem egyáltalán nem unalmas és egyhangú, sőt inkább barátságos, kedves és rengeteg színnel párosítható.
5 megjegyzés:
annyira szépek! Ó az a zöld.... amúgy is a kedvencem!
Ez a zöld fantasztikus, megérte a sok munkát. Engem a szépen ápolt fűre emlékeztet, látom benne a kis pipitéreket.
Egyre szebbeket alkotsz! Bár újabban a szürkét is nagyon megkedveltem, de az a "sárkányzöld"...Nagyon tetszik!
Nagyon ügyes vagy,szeretem a fonalaidat!a szürkének szép a fénye,és hát,h ilyen vastag,azt különösen! :)
Köszönöm. :)
Eszterda, nekem is a zöld a kedvencem. :)
Mesi, ó, de jó, a fű a kis virágokkal is nagyon kedves. Kellemesebb elképzelni mindenestre, mint a sárkányt.
Mázsa Viki, köszi. Örülök, hogy tetszenek.
Cskata, köszi. A vastag fonalakért én is odavagyok.
Megjegyzés küldése