Barátság-takaró

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a mi csoportunk takarójához varrhattam az utolsó blokkot (a sajátomat). Nagyon örültem neki, mert így mindenkiét láthattam élőben is, és kész állapotban a csoport egészet. Ahogy már írtam ,nagyon különleges érzés ez számomra. :) Lelkesen hozzá is kezdtem rögtön az én részletem hozzávarrásának. Ekkor láttam csak, hogy van veleegy kis gond. Rövidebb és szélesebb volt, mint kellett volna. Azért halkan megjegyzem, hogy ez nem csak a blokkom hibája, hanem több helyen a mm eltérés, ami másoknál is megtalálható volt, itt adódott össze. Minden egyéb próbálkozás és D.D. Cilával való egyeztetés után szétbontottam a blokkom (senki máséhoz nem nyúltam hozzá!), és a kellő méretre igazítottam. Majd a helyére varrtam. A végeredményt láthatjátok is. Remélem jó lett így, és Colettenak sem okoz már plusz munkát.

Nagyon tetszik a csoportunk munkája, szerintem nagyon szép és jó lett. :) Remélem majd láthatom együtt a ngy egészet is.

Bocsánat, ha valaki nem bírja az egereket (ami múltkor nem is jutott eszembe), az ne olvassa ezt a részt. Szóval a másik állatkereskedésben találtunk még lány egeret. És voltak mintásak és feketék is. Ilyeneket még nem is láttam. És a fehér egérkénk kapott egy fekete társat. :) Olyan kis viccesek, szerencsére jól kijönnek egymással. Még a férjemnek is tetszenek, pedig ezen én is meglepődtem.

Azon kívül, hogy ma Jankának ma remek napja volt, még egy öröm ért. Iwiwen írt egy kislány, akit már 3 éve tanítottam, és azóta nem is találkoztunk, hogy szokott rám gondolni és hiányol. Erre nem is gondoltam volna. Nagyon jól esett, és valamilyen különös örömet jelentett. Talán a kedvesség mellett azt is, hogy valami nyomot hagytam, egy kis jót... :).