Megértem...

... a 26. születésnapomat. Pont ma, hogy ennyi évvel ezelőtt megszülettem. :) Eddig nem is jutott eszembe, hogy ilyen öreg vagyok. Most nagyon soknak érzem, de csak így kimondva, amúgy nem. Még szerencse.

Újra előjött a pollen allergiám. Na, valami jó volt a télben, fagyban is-addig nem volt vele gondom. De most erőt kapott a friss tavaszi levegőtől. Remek. Ami viszont még nem volt, hogy 2 napja éjjel annyira fulladtam, hogy nem voltam biztos benne, hogy megérem a születésnapom. Ijesztő volt, különös, és elgondolkodtató. Bízom benne, hogy nem sűrűn lesz hasonló élményben részem. Holnap pedig végre mehetek a tüdőgondozóba, elérkezett az időpontom, amit rekord gyorsasággal adtak, csak 1 hónapot kellett várnom. Amúgy jól vagyok, napközben főleg.

Igazán szép napom volt, és kellemesen meleg, sok napsütéssel, játszóterezéssel, és a családommal. Ezt szeretem. :)

Újabb sapka

Tegnap elkészültem Janka legújabb sapkájával. Nagyon örültem, és kicsit büszke is vagyok rá. És, még Jankának is rögtön tetszett, önként felvette, és végig a játszótéren rajta volt, le se akarta venni. :)

Amiért büszke vagyok, hogy már régen kinéztem a mintát, ami nem nehéz, csak hát angolul volt. A gond csak az első 2-3 sorral volt, de eltartott egy darabig, amég megfejtettem. Így utólag vigasztal, hogy ezt még magyarul se tudnám rendesen elmagyarázni, hogy elsőre érthető legyen. (Bár lehet, hogy csak bennem van a hiba.)

Ma nagyon jó napunk volt. :) Jankának már egyáltalán nincs hőemelkedése sem, csak még kicsit taknyos. De teljesen jó a kedve. Délelőtt nagyot aludt, aminek következtében délután már nem akart. Ennek azért annyira nem örültem, de sebaj. Lementünk a játszótérre, ami már majdnem készen van, és nagyon jó. (Majd mutatok képet, ha elkészül.) Rengeteg pici gyerek volt ott, amit Janka irtóra élvezett. Úgy el is fáradt,hogy hipp-hopp elaludt. Ó, és ma sajnos semmi tervbe vett dologgal nem haladtam, viszont felére csökkent a vasalásra váró ruhakupacom. :)

3 az 1-ben csirke

Janka sajnos belázasodott tegnap éjjel. Napközben kicsit jobban volt, de azért nem az igazi. :( Így a dolgaimmal se sokra jutottam, csak ezt a csirkét/csirkéket sikerült végre befejeznem.

3 az 1-ben, avagy a tyúk volt előbb vagy a tojás?. Készült egy nagy csirke vagy talán tyúk (mikor mi), aminek a pocakja elsőre alig látható zsebet rejt. Ide be lehet rakni a tojását (vagy akár bármi mást is). A tojás hátul szétnyitható, és ott kandikál ki belőle egy kiscsibe. :)

Mind jó puha, akár még párnának is használható. Együtt és külön-külön is lehet velük játszani.

(Az eredeti ötlet sajnos nem az enyém, valahol neten láttam még múltkor, sajnos nem emlékszem pontosan, hogy hol, és emlékezet, saját ötletek hozzátétele után ez lett belőle.)

Gyerek dolgok

Élek és virulok, legalábbis tegnap még igen, mert remek, gyönyörű napunk volt. Ma meg már nem, és még Janka is meg van fázva. :( Remélem nem vészes, de szegény elég nehezen tud aludni, és ez éppen elég.

Amúgy a múlt hét óta elég sokminden készült, csak a dokumentálással maradtam el (még mindig az álomkór az oka). Kicsit felhagytam a táska és egyéb felnőttes dolgok készítésével, és gyerekeknek próbálok kitalálni mindenfélét. Ennek van oka is, amiről még jobb hallgatnom, mert lehet, hogy marad ötlet szinten az egész, és nem szeretek előre inni a medve bőrére (na, azért annyit elárulok, hogy nem olyan nagy dolog, csak talán nekem).

A mostani újdonság egy alvó pólyás baba, ami elég egyszerű, de talán ettől kedves. Nagyon puha, és egész piciknek is oda lehet adni, mert mikndene varrott. Még párnának is használható. Eddig egy kislány készült el, de nemsokára lesz fiú testvére is. Szerencsét próbál Meskán is, hátha valakinek ott is megtetszik.

Megpróbáltam cipőt varrni, több-kevesebb sikerrel. Talán mond róla valamit, hogy olyan jó lett, hogy a párját inkább nem varrtam meg. De javítom a hibáit.

Közben megérkezett Janka cipője Cilitől. Gyönyörű, és nagy sikere van. :) Még nem készült róla kép, ezért a Cilinél látottat mutatom.


Ó, és a szemezgetőbe bekerült Meskán a zöld mamuszom:), Kessynek köszönhetően. Már párszor viszont láttam ott pár munkám, de most különösen is örültem neki.

Elmaradások-sok-sok

Ma már mintha tavasz lett volna, hihetetlenül élveztük. Mintha megváltozott volna minden. :) A képek nem túl jók, de ezek nálunk a tavasz első látható jelei.

A hétvége nem egészen úgy alakult, ahogy gondoltuk. A férjemnek a plusz szabadság helyett plusz munka lett. Ami nem csak rossz, mert nagyobb megrendelést kapott a cég, ahol dolgozik, viszont elmaradt a nagytakarítás és a pihenés.

Janka és az unokatestvére, Sára, nagyon jól elvoltak, igazán aranyosak voltak együtt. Janka terelgette, hordta neki a pelusos cuccokat és ruhákat az öltöztetésnél, mint egy kömoly nagylány (holott csak 5 hónap van köztük). Viccesek és aranyosak voltak. A sógornőm meg szintén varr, jó volt kicsit beszélgetni vele ezekről a dolgokról is. Sárának is készítettem egy mamuszt, már tavaszi színekben.

Mikor már kezdtem csüggedni a meskás eladás terén, egymás után megvették a kis mamuszt és a tacskó féle kutyát is. Remélem örömet okoznak majd a kis gazdájuknak. A kutyusból gyorsan kellett varrnom egy újat, mert az eredetit Janka úgy megszerette, hogy már látszik rajta a nyoma, és oda nem adná senkinek.

Feltankoltam fonalakkal, gombokkal és anyagokkal. Már csak a megvalósítás várat magára.

Ma meg párna huzatokat varrtam, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de szükséges, és eddig csak halogattam őket. Legalább ez is elkészült.

Közben egy kis blog átalakítással is foglalkoztam. Zazálea blogját segítettem új külsőhöz, amit nagyon élveztem, és örültem, hogy tetszett neki. :) A Horgo-blogon is próbálok kicsit alakítani, de még nem az igazi.

Amit viszont sajnálok, hogy pár napja álomkór tört rám, nem tudok urrálenni rajta, így teljesen el vagyok maradva a kedvenc blogjaim -ha olvasásával nem is, mert az még megvan- a kommentekkel teljesen, pedig sok szép dolgot láttam, mint mindig. Sőt, még a saját blogomra se maradt időm, energiám. Nem panasz, csak a tények. De majd kiderül, javl-e a helyzet.

Közben kaptam egy díjat Rózsaszín Pöttyöktől és Belindától is. Nagyon köszönöm nektek. :) Nem adnám ezt most tovább, mert úgy látom, szinte mindenki megkapta már.

Ja, és majdnem elfelejtettem. Cserfescsillag olyan aranyos volt, hogy küldött nekünk egy DVD-t, tele mesével. Itt is nagyon köszönöm, Janka is örült neki.

Találkozások

Képzeljétek, ma találkoztam Toritextil - Vikivel. :) Már régebben szóba került, hogy itt szokott átszállni hazafelé, és van 15 perce a két busz között. És ma sikerült összehozni a találkozót. Nagyon örültem. Köszönöm. Ha mondhatok ilyet, élőben is nagyon kedves, szimpatikus, bár eddig is az volt, most még inkább.

Azért furcsák ezek az első találkozások, már kicsit ismerem, de mégsem. Ezért különösek még mindig ezek a blogos kapcsolatok, valahogy a személyes találkozások mindig annyira mások. (és ilyenkor jön a sülthal effektus :) ).

Ó, és szembe jött velünk az elefántos táskája a tulajdonosa kíséretében. Jó volt látni így is, nem csak képen. Csudaklassz, tényleg.

Holnap pedig a férjem testvéréék jönnek látogatóba, a kislányuk szinte Jankával egyidős. Nagyon ritkán látjuk őket, mert kb. 3-4 óra az út autóval, és a szervezés is néha nehézkes, a gyerekek kicsik,... Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lányok hogy viszonyulnak majd egymáshoz, mi köztük a hasonlóság és a különbség.

Ó, és megérkeztek Etától a madarak, amiket a játékán nyertem. Nagyon tetszenek, és örültünk nekik. Sokkal kedvesebbek így, mint a képeken. Jankának nagyon tetszenek, már össze is barátkozott velük. Eta anynira kedves volt, hogy a 3 madárka mellé készített egy varjút is, hogy Janka károghasson neki kedvére. Odavan a varjakért, neki minden madár kár-kár. :) Szóval itt is köszönjük, és a kedves levelet is.

Közben azért egy-két dolgot készítettem is, csak a fényképezés maradt el. Majd igyekszem pótolni.

És egy fotó, amit valahol a neten keresgélés közben találtam tegnap. Ha jól értettem, akkor ők a horgoló kör tagjai SantaClarában (Kuba). Ezek szerint van bennünk közös, mégis mennyire más.

Hová lett a hinta?

Nagy esemény a héten, hogy elvitték a játszóteret az utcánkból. Egyszer csak kinéztünk az ablakon, és épp tették fel a hintát egy Ifára. A többi játék és a homokozó pedig már nem volt sehol. Rendesen meglepődtünk, Janka majdnem elsírta magát. Azóta is szomorúan keresi a hintát, ha arra járunk.

A jó hír viszont az, hogy nem számolták fel a régi, elhanyagolt játszóteret, hanem új kerül a helyére. Már nagyon kíváncsi vagyok rá. Végre valami látványos javulás a városban. És mint megtudtam, nem ez az egyetlen játszótér, ami újjá születik. :)

Itt pedig Janka látható, ahogy mostanában itthon hintázik. Előre-hátra, csak kicsit másképp :). Annyira élvezi, hogy alig akarja abbahagyni.

Horgolmányok

A napokban inkább horgoltam, mint varrtam. A kettő valahogy váltogatja egymást, épp mihez van kedvem. Bár nem túl látványos az eredmény, azét elég sokat elbíbelődök velük. Hiába, még nem állt rá a kezem.

Elkezdtem egy vállkendő félét, amiből azt hiszem csak kendő lesz, és inká nyakra. Ha lesz egyáltalán. Nagyon lassan haladok vele, és ne mszeretem a 3-mas tűt, amivel készül. De azért tetszik, elsősorban a színe. Elsősorban a szane miatt vette meg a fonalat is. Hátha valami szép lesz belőle.

Készen lettem a mamuszommal is, olyanféle lett, mint Jankáé, csak más színben (nehogy összekeverjük :) ).

Emelett rengeteg horgolós mintát néztem neten, amivel persze elég sok idő elmegy. De hát ez van. Sajnos ezzel a tevékenységgel fel kell hagynom egy ideig, mert már aggasztó látványt nyújt a vasalásra váró ruhák hegye. :( Pont ez az, amit a legjobban utálok-vasalás, és a rám váró hegy. És így csak egyre gyűlik...

Le vagyok törve...

... teljesen, mert szakad a hó. Még jó, hogy elolvad, de akkor is. Azt hittem mikor pár napja Natti írta, hogy náluk havazik, hogy itt a déli részen ilyen már nem lesz. És mégis. :( Hol a tavasz? Olyan, mint a mesében, hogy eltűnt a tavasztündér, és mindenki csak várja, de nem jön...

Közös takaró horgolás

A horgo-blogosokkal összefogtunk, hogy készítünk egy nagy, színes takarót az Első Lépések Alapítványnak. Mi blokkokat készítünk, amikből összeáll majd a takaró, és elküldjük Karinának, aki volt olyan kedves, hogy kézbe vette a további szervezést és az összevarrást.

Bárki csatlakozhat az akcióhoz, aki kedvet érez hozzá, és szeretne ilyen módon segíteni. Részleteket róla itt olvashattok.

Az eddigi jelentkezők nagyon lelkesek, és a munkájuk mellett a szeretetüket is küldik, hogy a gyerekek majd örülhessenek a takarónak és jó hasznát vegyék.

Ezt a bannert pedig mindenki kiteheti, aki szeretné, hogy felhívja mások figyelmét a játékra. :)