Sapkák

Még régebben mutattam a gyönyörűséges fonalat, amit Piszkétől kaptam. Sokáig csak nézegettem, mert valami különlegeset akartam belőle készíteni. És mindig ott volt bennem, hogy Karina azt mondta, azt nem érdemes elaprózni. Igaza volt, mégsem sikerült. Valami különlegesebb, szebb biztosan jobban mutatna, de hát ha nekem a sapka jelenti most a legnagyobb örömet és a leghasznosabbat, miért készítettem volna belőle kendőt (amit eredetileg terveztem), mikor úgysem hordtam volna.

Így született meg ez a teljesen egyszerű sapi, ami pont nekem való. Egyszerű, de mégis nagyon különleges, éppen a fonal miatt. Nagy öröm volt készíteni. Már értem, mit jelent az igazi öröm, amit egy fonal adhat. :) Ó, és hogy a képen két sapka van? Hát igen... Eredetileg nyakmelegító lett volna még belőle, de ha az ember mellett napokon keresztül ott áll valaki, aki nagy szemeket mereszt, és mutogatja, hogy ilyet kér ő is, akkor hogy is lehetett volna belőle nyakmelegítő. Persze, hogy mégegy sapka lett, Jankának is. De hordja, büszkén.

És egy kép rólunk, csak úgy, mert már régen volt. Janka épp óriás alvóbabát játszott. :))