Egy anyuka kérésére készült ez a kiscipő a kislányának. Eredetileg piros pöttyöset kértek volna, de módosították drappra, mert hát van egy kisfia is, és az úgy sokkal praktikusabb, ha később a fiú is tudja hordani a drappot. A bélés vigasztalásként lett halvány rózsaszín (mert ugye az fiúnál is elmegy, mert úgyse nagyon látszik), és kapott egy kis halvány rózsaszín masnit. Kézzel varrtam rá, hogy később le lehessen szedni.
Eléggé féltem tőle, hogy hogy is fog kinézni. Első hallásra meglehetősen bénának tűnt, de a végeredmény mégis tetszik. Azt hiszem ez a halvány rózsaszínnek köszönhető. :) Ó, és szerencsére az új tulajdonosai is meg voltak elégedve vele.
És hogy az ilyenfajta gondolkodás praktikus-e, azt nem tudom. Nekem eszembe se jutott volna erre gondolni. Mindenestre az biztos, hogy előrelátó, mert a 2 gyerek között legalább 3 év korkülönbség van.
5 megjegyzés:
Mondjuk ha az első lestrapálja....
Kabátnál, pulóvernél oké, de cipőnél... Aligha:) Tapasztalat:)
...Ennek ellenére, nagyon szép az összkép :) a masni nagyon feldobja :)
Julcsi,teljesen igazag van. Nem is értem az anyukát. :)
Mephaela, köszi. :)
Nagyon szép és teljes az összehang!
Én sem értem az anyukát..nekem még a bőr cipőket sem tudta a másik fiam hordani..mert hár ugye, ha a gyerek beleszeret ( és miért ne tenné ), akkor le sem lehet robbantani a lábacskáiról.
Annus, köszi, és örülök, hogy így látod. Hát igen, igazad van. Az anyuka számomra is rejtély.
Megjegyzés küldése