2009. november 1., vasárnap

Mindenszentek, halottak napja

Nagyon szeretem ezeketa napokat, amikor mindenki azokra a szeretteire gondol, akik már nem lehetnek velük. Sajnos nekünk elégsokmindenkire kell gondolnunk ma. Pedigmilyen jó lenne, ha még velünk lehetnének. De tudom, hogy nem haltak meg végleg.
Legalább ilyenkor annál a sírnál is ég egy-egy gyertya, amelyeknél máskor nincsenek látogatók/emlékezők. Mindig szerettem temetőbe járni, nem csak a sírjaink miatt. Valahogy olyan különös érzés ott lenni. Olyan jó főleg a régifajta temetőkben botrkálni a kitaposott ösvényeken, a sírok között. Különös, régi sírokra lehet találni, amiken néha még elmosódott fénykép is látható, és mind-mind emléket rejt.

Mindenszentekkor jönnek a rokonaink, és együtt megyünk a temetőkbe, virágot, koszorút, gyertyát vinni. Minden sír ünneplőbe öltözik. Nálunk ez 3 temetőt és legalább 10 sírt jelent, ami kb. 2 óra hossza, mert az ükszülőket sem felejtjük el. Van akinek ez furcsa, de nálunk mindig ez volt a szokás. Most este, pedig újra meggyújtjuk a gyertyákat. Különösen szép, mikor a temetők kivilágosodnak a rengeteg gyertya fényétől, és így várják a halottak napját.



Nincsenek megjegyzések: