2009. november 3., kedd

Elmaradások

Mostanában annyi dolgom volt itthon, hogy nem maradt semmi másra időm :(. De még mindig maradt egy csomó házimunka is. Janka meg pár napja nem alszik rendesen, így mikor azt hittem, lesz egy kis időm varrni, csalódnom kellett. Épp elővettem az anyagokat, erre mentek is vissza a helyükre.
A tetejében ma havaseső is esett. Kicsit meglepődtem, és azon gondolkoztam, hogy vajon mostmár akkor itt a tél, vagy csak beköszönt, hogy nemsokára ideér.
Persze azért rengeteg jó dolog is történt. Votak nálunk rokonok, akiket régen láttunk, és már nagyon hiányoztak. A rokonok és a temetőjárás következtében Janka úgy elfáradt vasárnap, hogy fél6-kor elaludt az autóban hazafelé, és már fel sem tudtuk ébreszteni. Átöltöztettük pizsamába, megetettük, és ki sem nyitotta közben a szemét. Annyira vicces volt. És aludt reggelig. Azt hiszem erre mondják, hogy hullafáradt. :)
Kapott Janka egy vizilós mamuszt, aminek a viziló feje csörög. Azóta csak azt hajlandó felvenni, és topog a lábával, hogy minél jobban csörögjön. Így legalább tudjuk merre jár éppen :).


Most fedeztük fel, hogy nem a tévé nem érdekli a kismanónkat, hanem a mesék. Nekünk nincs tévénk, csak anyáéknál nézzük néha, és olyankor bekapcsoltuk a Minimaxot, de egyáltalán nem kötötte le. Pár napja eszünkbe jutott, hogy hátha az állatos dolgok érdeklik. Azóta alig várja, hogy ha anyáéknál vagyunk nézhesse az Animal Planet-et. Lelkesen mutogat, mikor lát egy állatot, nagyokat nevet. Már megmutatja hogy nyújtja a nyelvét a kígyó (mert a napokban több kígyós műsor is volt). Úgy látszik, az állatok iránti érdeklődést és szeretetet tőlem örökölte. Tegnap az állatkereskedésből is alig tudtam kivontatni.
Ma beszerző körúton voltunk, így megvan minden a táskavarráshoz. Elég rossz tulajdonságom, hogy mindent apránként szerzek be, de most végre megvan minden szükséges anyag, cérna,... . Vannak másfajta terveim is, amikhez remélem hamarosan hozzá is tudok fogni.


Majdnem elfelejtettem, virágzik az egyik kedvenc szobanövényem, idém már harmadszorra. (ez azért külön öröm, mert anyánál van ugyanilyen, és még nem volt virágja)


Hú, mire mindent elmeséltem, már jobb hangulatom is lett. Úgy látszik néha nem árt leülni, átgondolni az elmúlt eseményeket, hogy jobban átlássa az ember.

Nincsenek megjegyzések: