2013. február 3., vasárnap

A 4 jó barát

Ragacsot, a medvét már bemutattam, de közben készült kutya, nyúl és cica is. Jól megértik egymást, és össze is barátkoztak.

A kutya Janka kifejezett kérésére, vagy inkább utasításai szerint készült. Ő választotta az anyagokat hozzá, a fül formáját, ... (és persze neki nincs más szép szín, csak a rózsaszín és a lila)


Akkor bemutatom őket külön-külön. ;)
Pacsi, a kutya: játékos, vicces és mindent szeret, ami rózsaszín. Vagyis csak azt szereti, esetleg még a lila jöhet szóba. A könyvespolcról is csak azt a könyvet volt hajlandó levenni, aminek rózsaszínek a lapjai. Igazi hűséges kutya, aki nagyon szereti a csontot, és sokszor ül az ablakban, hogy nézze az utcán sétáló többi kutyát.






Pocak, a nyúl: a kedvenc színeimbe öltözött, zöldbe és barnába. Ez igen praktikus neki, mert így könnyen elrejtőzik a répa levelei között, ha éppen eszegetni akar. Nem hiába -a neve is mutatja- nagyon szereti a pocakját. Ő kicsit szeleburdibb, mint maci és kutya barátja, többet is mókázik. De olvasni azért szeret, főleg Zelk Zoltán:A három nyúl c. meséjét. Ők a példaképei. Nagyon szeret bújócskázni, csak éppen a füle mögé bújik, és azt hiszi ha ő nem lát, más sem látja. Teljesen odavan mindenért, ami répás, ezért simogatta órákig az épp elkészült répás övtáskát is.;)





Cirmos, a macska: akármilyen kedves is, ő egy vérbeli macska. Szabad lélek, szabad akarattal. Nagyon szereti a szép dolgokat, ad a jó modorra, fontosnak tartja az előkelő viselkedést. Gazdája a mindene, főleg, ha jó puha, meleg fotelben ülve simogatja. A doromblást és kedveskedést fő erényének tartja. Az egereket rettenetesen szeretni, de nem annyira megenni, inkább játszani velük. Így hát kedvenc könyvei is azok, amiben egeres képek vannak. :)




Zárásként pedig egy elbohóckodott csoportkép sorozat. :) (Ők az első állatkáim, de úgy tűnik, nagy örömömre, követi őket majd még több is, sok más színben is.)



2 megjegyzés:

Eta írta...

Nagyon jók! Mi van a horgolással?

Jandó írta...

Köszönöm:). A horgolás sem maradt el, csak épp a fejlődés várat még magára...