2010. augusztus 26., csütörtök

Vegyes

Időközben készül ám ez-az, csak a dokumentálással vagyok elmaradva. Az időhiány mellett hátráltató tényező, hogy a férjem gépe bemondta az unalmast, és egy darabig szabadságra ment. Így most a kevés idő fele marad csak nekem, de hát ez van.

Elkészültem Janka nadrágjával is. Egész jó lett, bár férjem szerint túl buggyos a dereka. Hát, ha így is van, azért hordható, és Jankának tetszik. Csak még nem hordta, hiszen ebben a melegben nincs szükség hosszú nadrágra. (Próbára már rávettem, de sose várta meg, hogy odaérjek a fényképezővel.) Az anyag nagyon tetszett, de csak kicsi volt belőle. Talán még egy kiscipő kijön belőle.
Ez pedig egy újabb kislány táska, pillangóval. Fellelkesedtem ezen a téren, mert Janka állandóan telepakolja az övét, és mindenhova hozza. Hátha másnak is megtetszik majd. (A képek szörnyűek, de sehogy sem sikerülnek. Szinte semmi se lesz jó, már nincs is kedvem vacakolni vele.)



A mai napunk viszont csodálatos volt. Jankával egész nap kint voltunk a Sugón, és kis halakat figyeltünk, és láttunk vizisiklótkat is. Ragyogó kék volt az ég, és tűzött a nap, és csak mi ketten voltunk a nagy csöndben. Lábat áztattunk, és csak néztük a vizet. Alig tudtam rábeszélni, hogy haza kell menni, mert már nagyon késő van. :) Ezek a különleges pillanatok közé tartoznak, és azok közé, amik azt mondják, hogy ezért már minden megérte. (Valahogy így szeretném magam érezni, mielőtt egyszer majd meghalok.)

3 megjegyzés:

Karina írta...

Ez szép lehetett! Jó neked, hogy ilyen közel élsz a vízhez, segít befelé figyelni és örülni az életnek.

kökörcsin írta...

Ezt az érzést én is ismerem:)

Jandó írta...

:)