Életképek

Régen mutattam képeket (a varrományokon kívül), pedig készülnek mindig. Csak mostanában inkább kint vagyunk, mint bent, így a gépet is sokszor csak messziről látom, és inkább alvással töltöm azt a kevés időt, amit a gép előtt szoktam esténként.

Jól vagyunk, mióta meleg van, minden délután járunk strandra. Ez az egyik legjobb a napban. Főleg, hogy nem medence, nem sodró folyó, hanem szép lassan mozgó mellékág (de nem holt) - ez a Sugó. Tőlünk csak pár perc a strand. Ma is gyönyörű tiszta volt a víz, és igazán jó ott felfrissülni. Janka nagyon élvezi a saralást, egyelőre jobban, mint a pancsolást.

Minden este kutyát sétáltatunk Anyíukámmal, mert Janka és Buksi az elválaszthatatlan barátok.:) Csak néha azt nézem, hogy szegény kutya hogy tudja hatalmas türelemmel és kedvességgel viselni Janka túláradó szeretet kitöréseit.

Nagyon kedves ismerősökhöz szoktunk néha hétvégén ellátogatni egy közeli faluba. Gyönyörű, rendezett kertjük van, amit nagyon szeretek nézni. Van ott minden, ami megterem egy kertben, mégha csak pár sor is. Na, ez az, amire sajnos én nem vagyok alkalmas, és soha nem is leszek-a kerti munka.

Ez a kép még a halfőző délelőttjén készült. Csak azért tettem ide, mert az már milyen, hogy én mindig örülök, ha másról látok képet, magamról meg sose mutatok. Hát, most itt van. :)

Ó, és a lényeget a végére hagytam. Egyszer már írtam a pelus-bili konfliktusunkról. Jaj, és Janka sehogy sem akart megbarátkozni a bilivel, nemhogy szólni, ha pisilni kellett. Már jó pár bugyimosós nap van mögöttünk, és épp azt mondtam, hogy már majdnem feladom, mert mostanában biztos nem fog leszokni a pelusról. És akkor varázsütésre megváltozott minden. :)))) Szól időben, bilizik, és már csak alváshoz kell pelus, de remélem arra sem sokáig.