Jando-ból a Jan lennék. Távol áll tőlem a blogvezetés, annál közelebb az autó, így rövid leszek. Janka alszik, az anyukája is... így maradt nyitva a blogszerkesztő.
Egyszer, még az elején arra kért a drága párom, hogy javítsam ki a stilisztikai hibákat a bejegyzéseiben. Elolvastam, de aztán semmit sem javítottam, mert az már nem ő lenne.
Igazán nem tudom mit irhatnék, mint férj, mint édesapa (Jankapuka). Talány annyit, hogy szeretni oly egyszerű és nagyszerű, de mégis, jól szeretni nagy feladat.
Tegnap óta a kislányom Janka, ha azt mondom neki: - Hogy szereted apát?... akkor átfonja két karjával a nyakam és arcát az arcomhoz simítja. Eddig ez csak páromnak és a Buksi kutyusnak járt... most már nekem is. Most már érzem, s nem csak tudom, hogy a kislányom viszontszeret.
Hát ezért érdemes jól szeretni.
Megyek, ébresztem a párom, mert Jankaaltatás után mindig elszunyókál egy kicsit ...
1 megjegyzés:
Kedves Jan!
Köszönöm,hogy olvashattalak.
Üdv.
Julcsi
Megjegyzés küldése