Elkészült a blokkom

Elkészültem a blokkommal a barátság takaróhoz. Remélem elfogadható. Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen rajta. Rögtön valami állatos dologra gondoltam, mert azt mindig szerettem, és aki ismer, tudja, hogy mindig és minden mennyiségben és formában szeretem az állatokat.Így jutott eszembe a süni, aki mostanában elég sok helyen előfordul nálunk: a csőrös poháron, mesekönyvben, képeslapon...

A "nevem" kézzel varrtam rá, apró öltésekkel, hogy minél szebb legyen és hasonlítson a kisiskolás írott betűkhöz (előjött belőlem a tanítónéni, habár már elég régen írtam így).

Idő csúszás

Úgy érzem, az idő csak szalad, az elkezdett munkáim viszont nem nagyon haladnak. De mikor elkezdtem volna ezen szomorkodni (pedig tudom, ez teljesen felelleges, mégis szoktam), eszembe jutott, hogy más dolgokkal voltam/voltunk elfoglalva.

Múlt csütörtökön katunk egy elég régi esernyő babakocsit. Először nem tudtam mit is kezdjek vele, hiszen van egy szuper jó babakocsink. Csak éppen Janka nem szeretett soha babakocsizni. Viszont ahogy ezt meglátta, megtetszett neki, és ki se akart szállni belőle. Ez volt aztán a meglepetés. Mindez pont a legjobbkor történt, mert másnap mentünk 3 napra rokon-barát látogatóba Bp.-re, Esztergomba és Kecskemétre.

Itt kezdődött a móka, mert kitaláltam, hogy elvisszük a kocsit, csak nem ezzel a kopott huzattal. Így este és másnap reggel a babakocsi behúzásával voltam elfoglalva. Persze még sosem csináltam ilyet, de ez nem ijesztett meg, nagyon lelkes voltam. Elég jól sikerült, büszke is voltam, Jankának és a többieknek is tetszett :). Csak az egyéb készülnivalókkal maradtam el közben. Elég kapkodós volt így a csomagolás, de a végére minden rendben volt.

A babakocsi már bevetésen :)

A kirándulás nagyon jól sikerült, öröm volt látni a régi kedves arcokat. Az egyetlen negatívum az volt, hogy Janka náthás lett, és most én folytatom a sort. Így újból lecsökkent a varrásra fordítható idő. (Azért már javulunk, és optimistább is kezdek lenni.)

Barátság takaró

Hosszas mérlegelés után jelentkeztem Colette játékára. Eléggé kezdő vagyok még a többiekhez képest, de nem szerettem volna kimaradni egy ilyen nagyszerű közös munkából. Már el is kezdtem a blokkomat, remélem azért megfelelő lesz.

Új hordozó

Ez lényegében az előző bejegyzésem folytatása, de muszáj volt neki egy külön részt szánni. Ezen agyalok, tervezgetem és próbálom megvalósítani már legalább 3 hete. Épp kezdtem feladni a sok ráfordított idő és nulla eredmény miatt. Mégis összeszedtem magam, és azt hiszem lesz belőle valami. Kezd összeállni az egész :).

Szóval ez kb. a mei-tai, a túrahátizsákom és a hordozókendő keveréke lesz. Nevet még nem találtam ki neki. Azt hittem hasonló nincs nagyon, mikor találtam képeket a Beco és az Ergo hordozóról. De azért a mienk mégis eléggé más lesz. A pántok és a derék rész kordbársonyból készült, és bélelve van, a hát rész len belül, kívül len és nagyon szép mintás pamut anyag. Azt hiszem így sokkal jobban néz ki, mint egy egyszínű. Végre sikerült beszereznem szép (angol) anyagokat - bár sajnos elég kicsi darabok- , és fel tudom használni ehhez is.


Készítettem pár képet a felhasznált anyagokról, amég nem készülök el vele teljesen. (Ha meglesz, rögtön fel is teszem.) Már csak a pántok vannak hátra, de rá kellettt jönnöm, hogy az a legmacerásabb.

Hordozás

Nagy híve vagyok a babák hordozásának. Jankát egy hónapos korától hordoztuk is. Előbb Nandu kendőben, amit ő is, mi is nagyon szerettünk, és rengeteget használtunk.



Ahogy nőtt, egyre nehezebb lett, és egyre inkább látni akarta az őt körülvevő világot, ezért már nem felelt meg az elöl hordozás. A kendővel oldalt sajnos nem mindig tudtam jól megkötni, és elég macerásnak is éreztem autóból kiszállva a kötözést (főleg mert nem volt a technikám az igazi), mikor így jártunk boltozni. Ezért tértünk át a babaerszényre. Ennél jobbat el sem tudtam képzelni arra az időre, mikor még nem tudott menni, de mindent látni akart, meg lehetőleg elérni is. Viszont olyan nehéz volt, hogy nem bírtam 1 kézzel fogni. Nagyon élveztük az erszényezést, és nagy segítségemre is volt.
Ja igen, és milyen erszényünk van. Rendeltem egy Bohém-mamásat, ami gyönyörü mintájú, és nagyon jó, de elég drága. Később találtam szabásmintát, amit kicsit átalakítottam. (Ez amúgy jellemző, soha semmit nem csinálok szabásminta alapján. Legalább egy kicsit alakítok rajta a saját elképzelésem szerint-ez nálam valami kényszer :), de általában én találom ki a szabásmintákat.) Olyan jól sikerült a saját erszény is, hogy már másoknak is varrtam. Mindig az a legnagyobb öröm, ha másoknak is tetszik, amit varrok/készítek, sőt, ha mások is hordják/használják a dolgaimat :).

Bohém-mamás erszénnyel még télen

Saját erszények

Ahogy mindennek elérkezik a vége, az erszény ideje is lejárt nálunk. Janka már megy, és állandóan menni is akar. Az utóbbi időben pedig hosszra és pocakra is rendesen megnőtt. Így most kitaláltam egy új hordozót.

Babás dolgok

Az utóbbi hetekben Janka sokat változott, főleg szokásaiban, megnyilvánulásaiban. Ebből eredően csomó új dologot csinálunk, és sok új dologra van szüksége. Ilyen pl., hogy mostanában rengeteget nézegetünk képeskönyveket, ami előtte egyáltalán nem kötötte le. Most meg annyira élvezi, hogy órákig el van vele - én viszont lassan ezekkel a képekkel álmodok :).



Így jött az az ötlet is, hogy jó lenne neki egy párna. De mindenképpen olyat akartam, ami egészséges a babáknak, mert nem túl vastag, és van huzata is, hogy csak azt kelljen mosni, és cserélgetni tudjam. Mivel nem volt ilyen egyik boltban sem, eszembe jutott, hogy talán én is tudok varrni ilyet. És sikerült is. Szerencsére Janka is nagyon megszerette, és jókat alszik rajta. Sőt, már másik kislánynak is készült egy párna. Úgy tudom, nekik is bevált. Ilyenkor úgy tudok örülni.

Babavarrásba is belefogtam. Azért ez sokkal macerásabb (legalábbis számomra), mint gondoltam . Ha lesz belőle valami, teszek fel róla képet is. Ha mégse sikerül, akkor inkább hallgatok :).

Játék

Toritextil játékra hívott, így a "szabály" szerint az épp olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát kell ideírnom. Még jó, hogy egy vastagabb könyvet olvasok, aminek van 161. oldala is, mert mielőtt belefogtam, egy vékonyabb és e között vaciláltam. Szóval:

"-Micsoda? Már szólt neki? Hallatlan! Ilyen meggondolatlanság! - hangzott mindenfelől." Ez az idézet Cronin : Réztábla a kapu alatt című könyvéből való. Nagyon tetszik a könyv. Már több regényét is olvastam az írónak, és eddig mind a kedvenceim közé tartozik.

Köszi Viki a játékot.

Én pedig továbbadnám Soldinak.

Változás

Már írtam a régi kedvencemről, a gyöngyözésről, hú, még nem is említettem az újat. De most pótolom is gyorsan.

Az új tevékenységem a varrás lett. Úgy érzem nagyon egymásra találtunk. Varrok kézzel és géppel is. Először filcből készült kulcstartó állatkákkal próbálkoztam. Elég kis aranyosak lettek, és örülök, hogy másnak is tetszettek, mert már több el is kelt belőlük.

Ezután próbálkoztam a mobiltokokkal. Szintén filcből, de a bélése pamutvászon lett. Itt szerettem meg a pamutvásznat, mint anyagot, és kezdődött vonzódásom a textilekhez.

Varázskuckó

Cicurkánál is lehet játszani, nézzetek be hozzá. Játékra fel!

14 hónap :)

Janka lányom ma 14 hónapos. Már olyan nagylány (persze az első hónapokhoz képest). Annyi mindent ért, tud, annyira szeret viccelődni, kukuccolóst játszani, és nagyon-nagyon tud szeretni. Persze azért van mikor morcos, akaratos, ellenkező - de ez így van jól, nem lehet senki csak kedves és aranyos :).

14 hónapja része Janka az életünknek, ami azóta teljesen megváltozott. De biztosan állítom, hogy sokkal jobb lett.

Játék Edigénél

Edige 2. blogszülinapot ünnepel. Gratulálok neki! Ez alkalomból indított játékára én is jelentkeztem. Már csak izgulok, hátha nyerhetek.

Régi kedvenc

Régebben a gyöngyfűzés, gyöngy ékszer készítés volt a kedvenc kreatív tevékenységem. Nagyon sokáig, és nagyon sokmindent készítettem gyöngyből. Bemutatom néhány képpel az utoljára készült ékszereket (főként fülbevalók).

Kezdet

Minden kezdet nehéz, legalábbis nekem. Van egy csomó ötletem, rengeteg tervem és elképzelésem. De mindig nehéz belevágnom a megvalósításukba. Pedig utána már tudom, minden sokkal könnyebb.
Így van ez most is. Végre eljutottam ide, hogy írom az első bejegyzésem. Ez egyben a blogom szülinapja is.
Írok majd Jankáról, a kislányomról, a fontosabb eseményekről, és főként a tervezett-elkezdett-elkészült alkotásaimról, munkáimról. Ez mind nagyon fontos nekem.(Persze remélem idővel más is olvassa majd mindezt.)