Foci és autó

Senkit meg ne tévesszen a cím, mert nem két fiúnak készültek ezek a kiscipők, hanem egy foci kedvelő vagány kislánynak és kedves kisfiúnak, azaz Era gyerkőceinek.

Öröm volt készíteni őket, azért is, mert teljesen mások, mint az eddigiek, ők választották az anyagot és a minát is rájuk. Na, ilyenkor izgulok mindig, hogy tetszeni fognak-e. És igen, nagyon örültem. Köszi. :)

Ó, és egészen megszerettem a focilabdát, valahogy különleges lett ezzel a rózsaszínnel. :) A kisautó pedig egy új anyag szerzeményről van, ami nekem nagyon tetszik. Csupa autó, és mind más (autó, mentő, markoló...). Ja, és persze, nagyon szeretem a kockásakat, én is.

Orgonalila

Egy újabb festés, szintén folteltávolítás céljából. 3 pici rózsaszín ruha, mind más árnyalat, és megmártóztak orgonalila festékben. Sajnos valahova eltűnk az eredeti színekről készült képem, így most is csak a végeredményt tudom mutatni.

Hm, ez most nem lett a kedvencem, az biztos.  Az árnyalatkülönbségek megmaradtak, és lilák is lettek. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen lett volna az igazi orgonalila - mert ezek biztos nem azok az alap rózsaszínek miatt. Rá kelett jönnöm, hogy a lilát szeretem, de csak bizonyos árnyalatait. Még jó, hogy Jankának így is elég jól állnak. Na persze, mert ilyen kicsiken még szinte minden jól mutat. :)

Ami még vicces, hogy a középső, egy póló, elég batikoltra sikerült, pedig nem direkt volt. Még jó, hogy Julcsi épp említette múltkor a batikolást. És tényleg még ez tetszik legjobban.

Kutyás 2.

Ez a kutyás cipő kérésre készült, a sógornőm sógornőjének a kisfiának. :) Az ő kérésük volt, hogy kordból legyen, és sötétebb barna monoklit és füleket kapjon. Izgultam, hogy ilyet képzeltek-e el, de szerencsére nagyon tetszett nekik. :))

A vicces az, hogy mindig tudtam, hogy a fiúknak nagyobb lába van, de hajlamois vagyok elfelejteni, hogy sokkal nagyobb, mint a lányoknak. Ez a kutya mamusz egy számmal nagyobb, mint ami Jankának készült, pedig a kisfiú jóval fiatalabb nála.

Sikerélmény

Főleg azok miatt is írom, akik eddig hozzám hasonlóan nem voltak túl sikeresek a vásározásban, árulásban. Úgy látszik, csak meg kell találni a megfelelő helyet hozzá, akárhol is lakik az ember, bár ez nem túl könnyű, az biztos.

Szóval véletlenül derítettem ki, hogy van a városban minden hónapban egyszer babaklub. Na, már ennek is örültem, Janka miatt is. Az első alkalommal láttam egy foltvarrós hölgyet, aki ott árult, és innen jött az ötlet, hogy hátha nekem is lehet. A védőnő (mert ők szervezik) meg is engedte, sőt elég lelkesítő volt. Ennek ellenére nem sok reményt fűztem a dologhoz.

Indulás előtt megbeszéltük Jankával, hogy visszük a mamuszokat a babáknak, de nem hiszem, hogy vesznek, de az sem baj, elég, ha jót játszunk. Nem voltak túl sokan, és nem volt túl nagy tolongás, de nagy örömömre pont a megfelelő személyek jöttek oda. Így hát tetszett is nekik,  vettek is, rendeltek is. :)))  Hú, teljesen feldobódtam. És alig tudtak választani, mert mind tetszett nekik is, és a gyerkőcöknek is.

Na, és a hab a tortán, hogy aki a gyerek programokat szervezi, vezeti, szintén nagyon kedves volt, és azt mondta, hogy olyan igényesek, szépek és praktikusak, hogy ott a helyük minden rendezvényen. Így hát lesz még alkalmam itthon is bemutatnom őket. :) Azt, hogy ez miért különleges számomra, a budapestiek és a nagyobb városokban lakók talán nem is értik annyira, de aki kis helyen lakik, az azt hiszem annál is inkább.

Mackók

...avagy Melindáék nyereménye. :) Valami olyat szerettem volna, ami még nem volt, hogy igazi meglepetés legyen. Örülök, mert így is lett, tetszett a mamusz Melindának és a cuki kisfiának is. Nála meg is tudjátok nézni kis tulajdonosával együtt is.

A pillangós táska, vagyis a másik nyeremény is odaért már múlt héten a gazdájához, Elzához - az a ringlószilva kékség, ahol sikere volt. Nagyon tudok örülni, amikor egy-egy alkotásom szerető gazdára talál. :)

Az első amigurumim

Már rég terveztem egy hasonlót, de túl nagy kihívásnak tűnt, úgyhogy csak halogattam. Szerencsére jött a horgo-blogos amigurumi készítő verseny, és gondoltam akkor már nevezek én is, lesz ami lesz (főleg hála a sok kedves buzdításnak).

Mackónak indult, de idő közben kutya lett belőle, hiszen itthon a kutya a nagy kedvenc, hát nem is értem, hogy is gondolhatam másra. :) Megszenvedtem vele rendesen. Pont a határidő vége előtt lettem kész, éjjel fél 12-kor. Azért is készült róla olyan pocsék kép. Csak bedugtam a lámpa alá, legalább vlami látszon belőle.
Hú, nagy meglepetésemre volt, akinek ez tetszett a legjobban, pedig egy szavazattal se számoltam. Így nagyon örültem neki. :)) Annak meg még jobban, hogy Jankánál nagy kedvenc lett. Eddig még egy általam készített játéknak se volt ekkora sikere. Ó, és magától ráismert, hogy kutya. Azóta kölcsönkérte Buksi pórázát, és megpórázolva hurcolja mindenhova, meg ki is köti. Már végigvonszolta itthon, fűben, sárban, mindenhol. Annyit rendezgette, hogy a teste egészen megnyúlt, így kicsit egy pocakos virslire emlékeztet. De sebaj, a lényeg, hogy szereti.

Karináék szerint Zsebibabára emlékeztet a Micimackóból. Hm, ez még nem jutott eszembe, de határozottan van benne valami. A lényeg, hogy még nekik is tetszett. Köszi. :) 

2. PIF ajándékom

Cserfescsillag volt a 2. PIF játékosom, így a mostani ajándékok hozzá költöztek. :) Hú, már majdnem kifutottam a határidőből, de szerencsére csak majdnem. És örülök, mert tetszettek neki. Egy csatot és egy táskát készítettem, rózsaszín-szürke kombinációban.

Azért is jó ez a játék, mert így az ajándékozás mellett megismerhettem Timit is (ő Cserfescsillag), aminek nagyon örülök. Aki ismeri, tudja, hogy milyen kedves, segítőkész, és még egy csomó jó dolgot felsorolhatnék. :))

Csókra vár

... ez a pár. :))) Vagy csak egyszerűen egy kedvesen vigyorgó békás kiscipő. Így akár fiúk és lányok lábára is el tudnám képzelni.

 A kedvenc zöld pöttyös anyagomból készült, molinó béléssel. Egyszerű békák, vagy elvarázsolt királyfik-ki tudja. Nem akartam nekik koronát, maradok inkább az állatoknál, a meseszereplőkért annyira nem vagyok oda. Vicces, mert megint a szájukkal voltam bajban. Már egy hete várták a megfelelő mosolyt, de valahogy sehogy sem tetszett. Ma gondoltam, lesz ami lesz, nekiállok. Teljesen mást terveztem, de a békák ilyen nagy, mosolygós szájat kértek. És igazuk volt, mert Janka eddig is jóban volt velük, ma pedig délutáni alvás után örömmel mutogatta, hogy van szájuk, mégpedig füligérőt mutatott. :)

Hekka játékos játékára :)

Hekka blogját amúgy is nagyon szeretem, és most külön öröm számomra, hogy játék van nála. Hátha nekem kedvez a szerencse. :)) Emellett még remek az a játékszabálya, hogy mindenkinek be kell mutatnia egy általa készített játékot.

Így most gyorsan bemutatom az egyik játékomat, nehogy lemaradjak a feltételek teljesítéséről. Bár igazából nem ezt szerettem volna, de magamat ismerve félek, hogy kicsúsznék a határidőből, ha az igazi bemutatnivalóra várnék- az ugyanis szerepel a horgo-blogos amigurumi versenyben, és annak a határideje csak ma jár le. (Az igazi siker lett itthon, viszont ez a régi nem. De sebaj.)

Szóval itt is van ez a maci, amit már elég rég készítettem. Ő volt az első játék, amit én varrtam (már itt a blogon egyszer láthattátok is). Egyáltalán nem voltam és nem isvagyok megelégedve vele. Szörnyen suta és helyenként üres a tömése, és pingvin karjai lettek. De azért elsőnek megtette, és szerencsére azóta rengeteget fejlődtem. Jankánál sincs sikere, úgyhogy szegény ott porosodik a játékos kosárban. Azért én néha ránézek, mert mégis ő az én első, kedves játékom. :)

Va-va mamuszra költözött

...avagy Janka újabb kiscipője. Ezernyi dolgom és varrnivalóm mellett nem tudtam nem teljesíteni a kérést, ami napokog a fülembe duruzsolt. Így született meg ez a kutyás mamusz, hogy végre Jankám boldogsága is teljes lehessen, hiszen nála a kutya a minden.

Először rátétmintában gondolkodtam, rózsaszín kockás anyagra. Talán valamivel lányosabb lett volna. De a katica ötletéről beugrott valami hasonló, ami addig-addig alakult, még ez lett belőle. A kutya pofájával többet pepecseltem, mint magával az egésszel. Főleg a füleivel - hegyes, lógós, lehajló, egyenes, saját anyaga, filc, fönt, lent... Utolsó pillanatban jött a végső ötlet, amit a talpa maradéka adott. Így kapott hosszú, mégis lelógó, lebegő puha bőr füleket. :)

A mamusz kívül pamut, belül molinó, talpa hasítottbőr, szemei és orra filc.

 Szerencsére elnyerte kis gazdája tetszését, és rögtön fel is vette. Meg volt elégedve a munkámmal. :) Nekem nem is kell ennél nagyobb dícséret.

A további állatsereg már alakulóban, és alig várják, hogy megmutathassák magukat. (Főleg az egyik türelmetlen, aki Melindáékhoz készül :). )