Sokminden

Tegnap majdnem egész nap nem volt netünk. Először nagyon furcsa volt, meg úgy éreztem, kicsit el vagyok vágva a "külvilágtól". Végül nem is volt olyan nagy gond, csak hozzászoktam a blogos dolgokhoz, ... .Már furcsa lenne nélküle. :)

Varrni is varrtam, és új állatokat terveztem. Még nincsenek teljesen készen, mert valami hiányzik belőlük/róluk (azt hiszem valami huncutság féle). Igyekszem rájönni, hogyan pótolhatnám. Majd csak akkor akarom befejezni őket. De addig is egy kis részlet az egyikből. Na, vajon mi lehet ?

Az állatkákon kívül sok cipzár és anyag vár még a sorára, de valahogy le vagyok lassulva. Talán többet kellene aludni. Vagy front jön, vagy nem is tudom. Várom a javulást.

Két vicces dolog is történt tegnap. Az egyik, hogy Janka megkapta 'A három kismalac' mesekönyvet egy régi kedves ismerősünktől. Olvasni nem szabad ezt sem, csak saját szavakkal mesélhetek róla, de azt nagyon szereti (már kb. 20-szor végigolvatuk). A poén, hogy Jankának a farkas a kedvence a mesében, minden oldalon puszit ad neki. :) Hát, ilyennel még nem találkoztam, eddig mindig a malacok voltak a jófiúk.

A másik, hogy vettünk vettünk a JYSK-ben ágyneműhuzatokat. Már nagyon szükséges volt, mert sajnos a kedves, régi huzatok hirtelen mind kezdtek szétfoszlani. Ahogy a huzatok is, a paplanok és a párnák is jó régiek, legalább a nagymamámtól, vagy még régebbről örököltük őket. Nekem ezek jelentik AZ ágyneműt. Meg sem fordult a fejemben, hogy lehet másmilyen is. Egészen addig, még itthon ki nem bontottuk az újakat. Nagyon szépek, puhák, de legalább kétszer akkorák, mint a mieink. :))) Szóval volt meglepetés.

Ó, és majd elfelejtettem. Elhatároztam, hogy megtanulok horgolni. Olyan szépséges horgolt dolgokat láttam mostanában, és sokan írták, hogy tévézés közben horgolnak. Akkor csak nem lehet túl nehéz. Vagy mégis??? Kíváncsi vagyok, menni fog-e. Horgolótűt már vettem. Tehát megtettem az első lépést.

Cipzár 2

Végre sikerült a cipzár varrás. Közel sem olyan nehéz, mint ahogy először gondoltam, sőt. :) Bár a szütyű kicsit kicsi lett, leginkább apró tartónak való, de most nem is ez a lényeg.

Ma nagyon sok eddig még számomra ismeretlen blogra találtam rá. Csomó érdekes és jó dolgot olvastam. :) Az jutott eszembe ezekről, hogy volt több olyan is, ami kb. egy időben indult, hasonló jó dolgok találhatóak rajtuk - mégis az egyiket rengetegen olvassák, a másikat meg alig valaki. Mi lehet az oka? (Van egy pár ötletem, de igazán nem tudom.)

Most jöttem rá, hogy szeretem a fotókat. Persze főleg azokat, amik valami miatt különlegesek. De gondolom ezzel majdnem mindenki így van. Ilyen pl. : http://hnikaa.blogspot.com/, http://nikaaland.blogspot.com/ , http://enikolori.blogspot.com/.

Mostanában meg már ott tartok, hogy rongy állatokkal álmodom. Pedig még nem is nagyon varrtam ilyeneket, csak majd talán szeretnék. Elég gáz, hogy már alvás közben se hagynak békén. Lehet, hogy meg kellene próbálkoznom a varrásukkal, csak még nem is tudok róla? :)

Flóra a fog :)

Ő a legújabb gyerekeknek való varrományom. Igaz, hogy csak egy fog, de nagyon puha és kedves. Filcből készült, az arcát hímzőfonallal varrtam. Az ötlet onnan ered, hogy a napokban Janka megtalálta azt a kis plüssállatot, amit a nagymamámtól kaptam, mikor először jártam a fogorvosnál. Nagyon büszke voltam rá, és a mai napig eszembe juttatja, hogy miért kaptam, és olyan jó érzéssel tölt el. :) Gondoltam, hátha másik gyereknek is bátorságot, örömet adna egy fog emlék a fogorvossal való találkozáshoz, és fehérségével bíztatná a fogmosásra. Ami azt illeti, sok felnőttre is ráférne egy ilyen, bátorítás gyanánt.

Jankán tesztelve. Neki tetszett, és rájött, hogy fog, és mutogatja az övét hozzá. Különös, hogy még jobban tetszik neki, mint a kutya. Ő is kaptt a napokban egy fogkefét. Teljesen oda van érte. Naponta legalább 5ször mos fogat - máramennyire a vízzel való dörzsölést annak lehet nevezni. :)

Ajándékot kaptunk

Gyönyörű és nagyon-nagyon jó kis cipőt kaptunk ajándékba-vagyis Janka, de mind a ketten nagyon örülünk neki- Milim/Cilitől. Abban a szerencsében volt részem, hogy én lehettem a blogján az első rendszeres olvasó, és ennek örömére kaptam az ajándékot. igazán kedves volt Tőle, itt is köszönöm!

Nemcsak hogy szép a cipő, a méret is pont passzol. És pont az egyik kedvenc színösszeállításom lett, rózsaszín-barna. Hátul a kis pöttyös szalagos húzója és a talpa is külön figyelmet érdemel. És mégkezelési útmutatót is kaptam hozzá.

Sikere volt Jankánál is. Ahogy kibontottuk a csomagot, rögtön látta, hogy ez az övé, és mutogatta a lábát, hogy fel akarja venni. Le se vette, csak mikor aludni ment. :)


Már nem csak én vagyok Cili rendszeres olvasója, ahogy látom. De aki eddig még nem nézett be hozzá, annak érdemes bekukkantania, mert a sok aranyos kis cipő mellet másféle szép dolgokat is találhat. És nagyon aranyos a kislánya is. :)

Irattartó/szütyő

Itt az ígért kép. Irattartónak, szütyőnek szántam. Igazából csak próba darab, mert még nem varrtam cipzárt semmibe úgy, hogy bélése is lett volna. Van még mit gyakorolni rajta, az biztos. De azért használható. Anyukám rögtön el is kérte (neki így is tetszik), és pont ilyen kicsi neszeszert szeretett volna. Jó, hogy legalább örömet okoztam vele, és hasznos is lett :).
Lesz még folytatása az biztos, csak igyekszem javítani a hibákat.

Jankával újabban pelenkázóst játszunk. Állandóan be- és kipelenkázzuk a babákat, ezt élvezi most legjobban (legalábbis ő). Ma már a babák után az állatok is sorra kerültek. :)

Mai poén

Tegnap már pislogott néha a lámpa a varrógépemben, ma meg bemondta az unalmast. Na nem baj, gondoltam, majd holnap lesz több időm, és szétszedem (mert még azt a részét nem mertem szétszerelni eddig). Így varrtam lámpa nélkül. Erre varrás közben ráesett a kezemre a lámpa :))))))). Majdnem elkezdtem hangosan nevetni. Már nem csodálkozom, hogy így nem világított. Az elkészült kis varrományom csak holnap mutatom, mert most szörnyű képek sikerültek csak róla.

Amúgy rászántam magam a szétszerelésre, és kiderült, hogy hihetetlen egyszerű. És lőn világosság. :)

kép a netről

Pöttyök, körök, karikák

Ahogy az előző bejegyzésől látszott is (és többen írtátok is :) ), megszerettem a pöttyöket. Eddig nem tetszettek, most meg valahogy egyre jobban. Ez is, és a Minimax reklámja közti körös-körök adták az ötletet a legújabb táskámhoz. A végeredmény jobban tetszik ,mint gondoltam volna. A béléssel együtt meg különösen. Ez már az új anyagból van. Annyira jól mutat ez a zöld pöttyös a feketével (sajnos a kép nem adja vissza igazán), hogy muszáj valami mást is kitalálni vele, mint csak bélést. Na, majd igyekszem. Felteszem Meskára, mert már nagyon kiürült a boltom, ráfér egy kis frissítés. De most még azt sem bánom, ha nem veszik meg, akkor marad nálam :).

Itt pedig csak 2 kép, a tegnap délutáni sétánkon készült. Az alsón mi is rajta vagyunk :), csak kicsit messziről.

Anyagok és táskák

Végre varrtam, tegnap idén először :). Az ünnepek alatt nem nagyon volt rá időm, és már hiányzott. Ritka eredményes nap volt. Elkészültem egy megrendélessel - egy újabb biciklis táska, csak most kék béléssel-, és egy másik csak az összevarrásra vár. Emellett csomó ötletem is született, remélem haarosan meg is valósulnak. Nagyon lelkes vagyok.

Ez abból is adódik, hogy még karácsony előtt kaptam több nagyon szép anyagot . Alig várom, hogy valamit készíthessek belőlük. Az anyagvásárlás külön vicces volt. Kinéztem neten a Cserhegyi méteráru boltból az anyagokat. Férjem munka ügyben arra járt, így megbíztam a vásárlással. Leírtam az anyagok számát, és hogy mennyit kérjen. Még jó, hogy felhívott, mert nem stimmeltek valahogy a számok, így a telefont kihangosítva beszéltük meg az eladóval a színeket és mintát. Irtó jó volt, mikor az árnyalatokat szavakban kell leírni. Az eladó nagyon jófej volt, kicsit sem problémázott, csak próbálta minél jobban leírni a választékot, és még tippeket is adott. Mutatom is a végeredményt. :)

Az utolsó elkészült táskámról, amiről írtam, és karácsonyi ajándéknak szánták, most kaptam visszajelzést. Nem ért oda időben, hiába minden igyekezet. :( Postás sztrájk volt náluk is, így minden karácsony hetében feladott csomagot csak karácsony után kézbesítettek. Hát, ez nem volt szép tőlük... . Még jó, hogy utóajándékként sikere lett, és a lényeg, hogy pont jó lett a mérete. :)

Élmények

Gondolkodtam, írjam-e le pár régebbi és újabb élményemet, eseményeket. Kis dolgok, családiak, de mostanában meghatározóak. Így hát megosztom őket, hátha valakit érdekel. :)

Először is, a szilveszterünk rendkívüli volt. Sosem tulajdonítottam neki túl fontos szerepet, ahogy most sem. Itthon töltöttük hárman, és kicsit anyukámékkal. Ami most más volt, hogy szegény Janka eléggé félt a tüzijátékoktól és minden durrogó hangtól. Velünk még elvolt, csak alig tudott elaludni. Éjfélkor meg sírva szaladt ki a szobából és még majdnem 1 óráig fent volt. Na, ezek után élmény a mai nap is.

A másik, hogy karácsony másnapján voltunk nagynénéméknél, ahova most költözött egy hatalmas, nagyon okos és szép németjuhász. Janka kutyamániája rögtön előjött, és az ott töltött idő legnagyobb részét a kutyával töltöttük. :) A végén még kicsit meg is nyalta az orrát. Ez még semmi se lenne, de azóta minden nap legalább 10szer mutogatja az orrát, hogy oda adott puszit a nagy kutya, és hogy az jöjjön ide. Néha már papagájként ismétlem, hogy a kutya messze van, nem tud idejönni, de majd valamikor meglátogatjuk. Persze ebbe nem sokáig törődik bele, és kezdődik előről. Amúgy már vicces, csak néha kicsit fárasztó is.

Végül az egerekről. Két lányt vettünk múltkor, ahogy már egyszer írtam. A boltban azt mondták, nem garantálják, hogy már nincs kisegér a hasában, mert vegyesen tartják őket, és az először még nem látszik. Azért bíztam benne, hogy nem lesz velük semmi, és már el is felejtettem. Erre 4 napja csipogás féle hangra lettünk figyelmesek. És ott találtunk a fehér mellett 8 kicsi, kopasz, csipogó egérbabát. Nagy volt a meglepetés, ijedtség. De nem volt szivünk bántani őket. Így most csak figyelem őket, ahogy lassan nőnek, és kezd valami formájuk lenni. Olyan kis aranyosak. Hogy mi lesz velük később, azt még nem tudom... (de hogy ez túl sok, az biztos).

Egy még a havas időben készül kép, csak mert tetszik. A Sugó és a Duna találkozásánál.

Az új évben pedig remélem minden jó lesz, és bízom a Gondviselésben, mint eddig is.

BÚÉK

Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!