2009. november 27., péntek

Újra itt vagyok

..., nem tűntem el, csak majdnem :). A héten a férjem szabin van, és ilyenkor minden reményemmel ellentetétben, hogy most lesz időm mindenre, semmire sincs. Ez annyira vicces. Vagyis helyesbítek: amit terveztem, nem sikerül semmi, amire nem is gondoltam, csomó jó dolgot csináltunk.
Azért, hogy érthetőbb legyen, úgy terveztem, most ő játszik Jankával, nekem lesz időm varrni, vasalni... . Ehelyett kedden Szegedre mentünk egy hirtelen ötletől vezérelve, tegnap pedig átrendeztük az egész nagyszobát.

A szegedi utunk nagyon jól sikerült. Szép volt az idő, és Janka is jól érezte magát. Kis kitérővel mentünk. Útközben rátaláltunk egy hindu templomra, ahol sajnos nem volt egy lélek sem, ami elég csalódás volt, főleg, hogy nagy tábla hirdette, hogy nyitva. Nandafalvának hívják, és Forráskút felé van a tanyavidéken.

Sétáltunk Szegeden, végre tudtam venni a varrógéphez talpakat. Már alig várom, hogy kipróbáljam őket. Beiktattunk 1-2 rövid rokonlátogatást is.

Hazfelé pedig nagynénéméket látogattuk meg Mórahalmon. Elég ritkán tudunk csak találkozni, amit nagyon sajnálok azért is, mert unokatesóm Janka keresztapja.

A tegnapi szobarendezési akciónk keretében pedig elbúcsúztunk egy heverőtől, és szinte az összes többi bútor helyet cserélt. Sosem gondoltam volna, hogy mindez olyan változást tud elérni, mintha dupla akkora lenne a szobánk. Nagyon tetszik, csak jól elfáradtunk. :)

Na jó, azért varrtam is, csak még nem vagyok mindennel készen. Amint meglesz, mutatom.

Ja igen, és sajnos valami nem stimmel a blog új ruhájával, "gyárihibás". Ezért egyelőre nem tudtok megjegyzést sem írni. Szegény Hajnoca meg próbál javítani rajta.

2009. november 23., hétfő

Madárka

A blog új ruhát kapott Hajnocának köszönhetően. Még egyszer nagy köszönet érte. Így jobban hasonlít hozzám, vidámabb, színesebb, mesésebb és gyerekesebb :).

2009. november 22., vasárnap

Paplan foltozás

Ma végre megfoltoztam a paplanom/dunnám/takaróm, nem is tudom minek nevezzem. Már ezer éve halasztgattam, és szegény csak egyre foszlott és foszlott a tetején és az alján. Ott tartott az egész, hogy a foszlásból hatalmas lyukak lettek, már jött ki belőle a bélése. Úgy sajnáltam szegényt, és szégyenltem magam miatta. De végre erőt vettem magamon. Jobban lefárasztott, mint egy tucat táska varrása. Csak attól félek, hogy ezután meg tovább szakad a varrásnál, de ez majd kiderül.

Azért ilyen különleges számomra, mert már nagyon régi, még a nagymamám sem emlékezett, hogy kié volt először. És legalább 5ször nehezebb, mint az összes többi paplanunk. Mindenki utálja, én viszont rettenetesen szeretem (hát, néha erősen tudok kötődni tárgyakhoz is). Nyáron a legnagyobb melegben is csak ezzel tudok elaludni, nyakig betakarózva. Az igazán jó alvás és a paplanom számomra egyet jelent. :)

Elmaradt képek

Hazaért a fényképezőgép is, így mostmár tudok mutatni a katicás táskáról képet. A kérésben meg volt adva, hogy legyen rajta katica, natúr színű legyen, tépőzárral záródjon, és a mérete. És ez lett belőle. Örültem a bélés anyagnak, ugyanazok a színek és talán a hangulata is, mint a katicának. Azt hiszem a katica is tetszik, a levéllel főleg. Még nem próbáltam ilyet, ezért is jó, hogy most nagyjából elégedett vagyok vele, mert általában semmivel sem szoktam az lenni. Ja igen, még találtam egy katicás gombot, ami a fülére került, ráadásnak. :)Remélem majd tetszeni fog a gazdájának.

2009. november 19., csütörtök

Megjavult a varrógépem :)

Vége a pániknak és a mérgelődésnek, újra tökéletesen működik a varrógépem! Tényleg a pöszök voltak a hiba okozói. Hiába tisztítottam ki szinte minden porcikáját, valamiről megfelejtkeztem, amit tegnap vettem csak észre. Az orsótoknál a cérnaleszorító alá beszorult 2 pösz, és ez okozta az összes problémát. Nem is voltak kívűlről láthatóak, csak mikor végiggondoltam, hogy mi lehet még a baj okozója, jöttem rá és néztem meg ott is. És nini, ott voltak a bűnösök (lehet, hogy ez alapdolognak számít, de még sosem jártam így) . Annyira örülök neki. :)

Anagy örömben el is készültem egy táskarendeléssel rekord idő alatt. Kép majd csak holnap, mert a férjem ma nincs itthon, majd csak holnap délután ér haza, és elvitte a fényképezőgépet. Így kettesben voltunk Jankával egész nap. Na de még jó, hogy anyék nagyon közel laknak hozzánk, így azért velük mindig találkozunk. Délután akkorát sétáltunk, hogy Janka már 7-kor lefeküdt. :) Most ment a kismotorjával először hosszabb távon, és nagyon jól bírta, élvezte is. A többi utat nagyrészt gyalog tette meg, így nem csoda, ha rendesen el volt fáradva.

2009. november 17., kedd

Macskás táska

Eredetileg cicást akartam írni, de most jöttem rá, hogy elég furán hangzana :) (mint akivel nincs minden rendben). Rózsaszín és cicakedvelőknek készült. Egészen más lett, mint terveztem, de ahogy már írtam egyszer, nálam sosem lehet tudni, milyen lesz a végső állapota a dolgoknak. De talán így sem rossz. Hamarosan megtalálható lesz Meskán.

Bár, ha jól belegondolok, mégiscsak cicás sajnos, mert kb. háromszor annyi ideig készült, mint a társai, és rengeteget idegeskedtem a varrógépem miatt. Nagy gondban vagyok, mert valami nincs rendben a varrógéppel, és csak ez az egy van. Ajaj!!! Olyan, mintha az alsószálet nem húzná meg, máskor meg teljesen összegubancolja nagy rakásban a cérnát. A legrosszabb az, hogy nem mondhatom, hogy ez a baja, vagy az, mert mindig más, sőt van amikor teljesen normális. (Így minden újabb varrás előtt próbát tartottam, hogy éppen hogy dolgozik, és mikor jó volt, akkor haladt a táska. Amúgy meg csak idegeskedtem.) Már kitisztítottam, de ez se sokat segített. Félek, hogy szerelőnél kell kikötnie. Pedig nem is öreg. Na, de ez van. Még azért kísérletezek rajta.

PIF ajándékom Virágtól

Megérkezett az ajándékom Virágtól. Nagyon örültem neki. Hát, mikor kibontottam, tátva maradt a szám, hogy milyen gyönyörű táska volt a csomagban. Mégegyszer nagyon köszönöm virág!! És pont a kedvenc színeim. Itthon is mindenki el volt tőle ájulva, és hogy mennyire kedves lehet, aki ilyen ajándékot készít.(A kép se túl rossz, de élőben még sokkal szebb.)

2009. november 16., hétfő

Sorsolás és eredményhirdetés

Tegnap éjfélkor lezárult a játék, és már kora reggel megtartottuk Jankával a sorsolást. Hú, legalább annyira izgultam, mint mikor én is játszom. :) Dokumentáltam is az eseményeket.
A lista a nevekkel.
A sorsoló vödör.
Janka húzott. Mondhatom, hogy teljesen elfogulatlan volt, még ha látta is volna (amit persze nem lehetett), úgysem tudta elolvasni :).
A nyertes:
Mivel azt írtam, hogy az első 20 rendszeres olvasóm dupla eséllyel indul, úgy döntöttem, hogy két sorsolást tartok. Először mindenki benni volt a kalapban, vagyis a vödörben, másodszorra csak abból a 20-ból akik játszottak.
Így a második nyertes:

Így tehát Kovácsné Julcsinak és Miaanyának gratulálok! Kérlek írjátok meg, hogy milyen ajándékot választotok a játékban felsoroltak közül. Már nagyon kíváncsi vagyok :).

A többieknek is nagyon köszönöm, hogy velem játszottak. Ha most nem is nyertek, lesz még rá alkalom, ígérem.

2009. november 15., vasárnap

Altatás

Már rengeteg helyen olvastam erről, és rájöttem, hogy nem csak nekünk nagy probléma. Na, ez már kicsi vigaszt nyújtott. :)
Sokszor hallottam, hogy hagyjuk sírni a gyereket pár alkalommal, és utána simán el tud aludni egyedül is. Ez a lehetőség nagyon csábított, meg biztos Jankának is jó lenne simán elaludni... De mikor több mint fél óra után is zokogott a kiságyban, sőt már majdnem fuldoklott, ömlöttek a könnyei - nem bírtam tovább. Aki ezt mégis bírta, most biztos butának tart, de hát ilyen vagyok.

Nemrég viszont olvastam egy irtó egyszerű módszert, ami a köztes megoldás, és nekünk nagyon megfelel. Az egész annyi, hogy ahogy látni, hogy a babóca igazán kezd álmosodni, az első árulkodó jelre le kell fektetni. Nincs majd 5 perc múlva, meg még ezt elpakolom - ahogy előtte sokszor csináltam, és gondoltam mindegy, ha már úgyis álmos - hanem megfogom, és kiságy, aludni. Kicsit simogatom a hátát, így talán jobban megnyugszik, ráhangolódik az alvásra, és max. 5 perc és már alszik is. :) Hú, nagyon élvezem, hogy nem kell ringatni, mérgelődni, könyörögni, nyüglődni. Így bátran merem ajánlani azoknak, akik hozzánk hasonlóan nehezen tudják elaltatni a csöppségüket.

2009. november 13., péntek

Janka mostanában

Ami nagyon jó hír (főként nekem), hogy kezd Janka elég jól eljátszani egyedül. Így már szinte meg tudok csinálni mellette anélkül, hogy közben rángatná a nadrágomat, vagy bánatos sírásban törne ki. Persze ez nem azt jelenti, hogy hanyagolom, vagy nem játszunk, de azért így mégis más :). Pár kép a legújabb játékairól.
Kávé készítés.
Cérna pörkölt főzés.
Ücsörgés a nagy széken.
(Külön csoda számba megy a cumi a szájában, mert sose volt hajlandó még bekapni sem-mondjuk most sem szívja, csak rágcsálja).


A sok eső után végre nagyokat sétálhattunk.