2010. szeptember 18., szombat

Altatás

Mostanában Jankát úgy kell altatni, hogy melléfekszünk. Ennek eredménye, hogy én is mindig elalszom vele együtt. Ez hol jó, hol rossz. Kipihentebb vagyok, az tuti, de sorban elmaradnak az esti szabad óráim, amit pl. a levélírásra szoktam fordítani. De, hát ez van.

Janka mostanában sokat babázik, és mint ahogy a kép is mutatja, ő is úgy altatja a babákat, ahogy mi őt. :) Annyira aranyos, ahogy rendezi őket, tisztára mint a felnőttek.


6 megjegyzés:

Szegusz írta...

Jajjjjjj, de éééédes!
Az altatás nálunk is így ment sokáig! :)))

Karina írta...

Ez nekem is ismerős szitu :))

diusbd írta...

Nagyon aranyos!!!
Nemsoká az angyal is oda fekszik mellé! :)))
Hétfőn megy! :)

Jandó írta...

De jó, hogy nálatok is volt hasonló helyzet. Néha már azt hittem, csak én lehetek ilyen mormota. :)
Diusbd, köszi. Majd az angyalról is mutatok képet 'bevetés' közben. :)

Sziranszki írta...

Juj! Nekem nincs túl jó emlékem, mert sajnos úgy rászokott Zsófi erre az altatás formára, hogy 4.5 éves koráig így aludt(unk) el minden este. Volt, hogy 1.5 órát is aludtam mellette, mire átcihelődtem a saját helyemre... A legrosszabb akkor volt, mikor a körtámlás heverőbe kellett magam bepaszírozni (majdnem 180 cm magas vagyok, az ágy pedig 160 cm!!) Annyira elgémberedtem, hogy sokszor alig tudtam felállni! Remélem nálatok jobb lesz a helyzet :) Persze szerettem mellette lenni, ez a mai napig így van, de mesélés után Ő marad a saját ágyában, én meg megyek a mi szobánkba.

Jandó írta...

Sziranszki, azt hiszem teljesen igazad van. Jó mellette lenni, de elaludni én sem szeretek.Vagyis az még nem rossz, csak utána felkelni. A kényelemmel legalább nincs gond, mert Janka meg köztünk alszik. Azért ebben is van jó is ,rossz is.