2011. szeptember 2., péntek

Ovi

Másról akartam írni, sokmindent mutatni, de mégis marad ez, ami mostanában a leginkább foglalkoztat. Janka jövőhéten kezdi az ovit.
A nyáron még olyan messzinek tűnt, bele sem gondoltunk, most meg már köd szerűen lebeg a szemünk előtt. Örülök, hogy csak jövőhét, addig is itthon vagyunk, együtt.Minden nap ajándék. Szóval egyrészről így érzek, meg hogy hogy fog hiányozni, hogy fog beilleszkedni.... Másrészről örülök neki, mert az utóbbi időben, sőt mostanában minden nap rengeteget változik. Nagyon talpraesett, barátságos, megfontolt és remekül feltalálja magát eddig idegen helyzetekben. Úgy érzem elég érett az ovikezdésre, már igen. Kíváncsi vagyok nagyon a beszoktatása.Ami furcsa, és kicsit rossz, hogy ott ott már nem ő lesz a kedvenc, de talán nem is kell. Lesz egy külön dolog, ami már csak az övé.Furcsa, de így a jó.:)
Nem is morfondírozok ezen tovább, mert azt hiszem felesleges, és szerencsére neki nem is jut eszébe semmi ilyesmi. Meg sok kedves ismerősömtől csupa jókat hallottam, akik már megkezdték a beszoktatást.
Már alig várom, hogy jókat játsszon a gyerekekkel, sok újat tanuljon, és sokat meséljen, mikor hazajön.

3 megjegyzés:

Julcsi írta...

Hé, már megint később feküdtél le, mint én:) Pedig én sem bújtam hamar ágyba:)

Jankának sok sikert, hidd el, nem baj, ha nem mindenhol ő a kedvenc. Megtanulja, hogy nem minden és mindenki az ő kénye-kedvére van. Ettől ő csak több és jobb lesz:)
Mi már tegnap elkezdtük Vercsivel. Hááát.... az előbb leírt mondatokat sulykolom magamba:)

Szilvia írta...

Ahogy mondják, minden kezdet nehéz, neked is és a kicsinek is, aki már nem is olyan kicsi. Az én lányom könnyen hozzászokott az ovihoz, tetszett neki a gyerektársaság, amit én nem tudtam itthon biztosítani neki. Már most is nagyon várta, hogy mikor lesz vége a szünetnek, és mehet végre oviba!

Jandó írta...

Szilvia, hát igen, a minden kezdet nehéztől félek pont. De lesz majd jobb is, tudom, köszi a biztatást. :)

Julcsi, jaj, tudtam én, hogy hasonlóan állunk az ovi dologgal. Gondolom hiába neked nem az első, mégis ugyanolyan. Szükség van rá, jó lesz, az biztos. Csak ne lenne ilyen nehéz. :)