Helyzetjelentés

Többen is hiányoltátok, hogy mostanában nem nagyon írok magunkról.Igazán jól esett, köszönöm az érdeklődést és a kedvességetek. :) Én sem éreztem túl személyesnek mindig csak az új dolgok bemutatását, de mostanában csak erre volt erőm/időm. Pedig nincs semmi extra, minden a régi kerékvágásban halad, csak azt hiszem ez a hosszú tél az oka. Most is szakad a hó, napot már rég nem láttunk errefelé. Kb. úgy érzem, ahogy kinézek, mintha egy hógömbben ülnék, amit állandóan csak forgatnak, és sose lesz vége. Pedig már nagyon jó lenne.

Azért a megszokott dolgok mellett történt sok más is, jók is, rosszak is, de szerencsére nem túl komoly egyik sem. A legfőbb esemény, hogy Janka szeptembertől óvodába megy. Sokat gondolkoztunk azon, hogy melyik ovi legyen, mi a legfőbb szempont, kérdezősködtünk, nézelődtünk... .Nem szeretnék túl aggodalmaskodó se lenni, de a minden mindegy véglettől is irtózom. Voltunk nyílt napon, és választottunk, a héten megvolt a beiratkozás is. Kicsit izgultam, hogy Jankának hogy fog tetszeni, de a nyíltnapon olyan jól feltalálta magát, hogy bátran ment játszani, mikor hívták. Hátra se nézett. És remekül elvolt. Meglepődtünk, de örültünk is neki. Azt hittem, majd ott áll mellettem megszeppenve, mint némelyik másik gyerkőc, de nem. :)
Szerencsére a legközelebbi ovi is nagyon jónak látszik, és pont most újítják fel az egészet kívül-belül. Remélem jól érzi majd magát. Bár még mindig kicsit félek tőle, vagyis inkább az elválástól, meg magamtól is. De addig azért még sok idő van, tavasz is és nyár is...

A kutyák iránti szeretete azt hiszem örök. Egy sem "menekül" előle. :)

A pár napsütéses nap egyikén.

A póninak is kell telefonálni :), és mindenhova jönni.

Janka már elég jól kezdi mondogatni a szavakat, bár még mindig sokat csak én értek. Pedig annyira szeretné mondani, és nagyon igyekszik is. Ma is annyira ideges lett, mikor mamáék nem értették amit magyarázott, hogy a végén sírva fakadt. Szerencsére azért nem sokszor van ilyen. A nem beszélésnek azt hiszem az a nagy előnye, hogy nagyon fejlett a mimikája és az előadókészsége, a hangsúzosása. Irtó vicces tud lenni.
 Mostanában nagyon nyugis lett, kiegyensúzott, szinte teljesen eltűntek a hisztik. Igazi kis angyalka.:) Nagy-nagy örömömre.Pár hete van, hogy hosszú ideig is eljátszik magában, magyaráz a babáknak, állatoknak, eteti, hozza-viszi őket. És énekel. Azt nagyon szereti, persze az ő nyelvén. Mi meg majd szétpukkadunk a nevetéstől, de persze azt nem szabad mutatni.

Egy nagy fekete felhő gomolyog a fejem fölött, amire még rágondolni sem szeretek. A munkakeresés. Sajnos időközben lejárt a szerződésem, költöztünk... , így nem is tudom hogy tovább. Vagyis tudnám, szeretném, de szinte biztos, hogy tanítói állást nem találok errefelé. Na, meg ez a bemenni mindenhova, ahol nem keresnek senkit, ez is olyan szörnyű, és nagyon távol áll tőlem. Sok lehetőség megfordul a fejemben, de sokminden sajnos csak kb. álom, de azért a sosem lehettudni híve vagyok.

Most nem mutatnék semmi újdonságot, pedig Yooleetól csuda gombok érkeztek. Nagyon szeretem őket, és azt, hogy kicsit tovább gondolhatom őket. Legközelebb majd mutatok is belőlük. Na jó, azért egy kis előzetes. Jövőhéten tervezek játékot, és aki rájön, hogy mi lehet ez, az dupla eséllyel indul. :) (Talán van aki eljut eddig a részig a sok szöveg után.)