Péntek-szombat-vasárnap Szombathelyen jártunk, esküvőn. Ez volt a fő cél, de közben volt rokonlátogatás (a férjem testvérei 2 ott lakik), barátlátogatás, Balaton és Bp, és még sok-sok minden. Ja, és a csúcs, hogy egyszer izzadtunk, utána megfagytunk. Erre aztán nem gondoltam volna. Még jó, hogy biztos-ami-biztos alapon bepakoltam mindenkinek mindenféle ruhát. Most legalább nem volt hiábavaló.
Még szerencse, hogy a lánykérés előtt elállt az eső, és utána már megkímélt minket, és így szebbé tette az ünnepet az ifjú párnak. :)
Pár kép az útról, rólunk. Csak azt sajnáltam, hogy a Balatonra kevés időnk maradt, de úgyis élmény volt.
Ó, és a lényeg, legalábbis számunkra, hogy Janka hogy bírta mindezt és mi hogy bírtuk őt. Pénteken még minden zökkenőmentes volt, szombaton már kevésbé. Nem aludt délután semmit, hiába győzködtem. Így hulla fáradt volt, mire az esküvőre mentünk. Még szerencse, hogy a nászmisét végigaludta. De még így sem volt az igazi. Vasárnap tetőzött a nyűgösség, ami még mindig nem jelent ordítást, csak türelmetlenkedést. Még jó, hogy hazafelé elég sokat aludt. Ma kezdett csak újra visszaállni a régi kerékvágásba.
Majdnem elfelejtettem. Kicsit megnyugtató előjel volt az ovival kapcsolatban, hogy egyedül, vagyis ketten az unokatesójával ott tudtuk őket hagyni egy játszóházban, és teljesen jól, önállóan elvolt, és nagyon jól érezte magát. :) Most nem félek annyira az ovikezdéstől. Remélem nem csak most.
