Pancsolás

Mondogatják, hogy a télből egyenesen a nyárba mentünk. Hát, ezt jól éreztük az elmúlt hétvégén, mikor egész nap fürödhettünk a kinti medencékben, és nem fáztunk. Az én kis pancsoló békám nagyon élvezte, és nagy örömömre nem felejtette el a tavalyi úszó alapokat. :) Valami különös dolog folytán pedig hajat is akar/akart növeszteni, még a csat is copf is tetszett neki. Egészen a mai napig. Azt hiszem ez volt az utolsó idén nyári hosszú hajú fotó róla, mert a héten megyünk a fodrászhoz.

Játék a színekkel

... vagyis egy jól sikerült próba és a folytatása a színek keverésének. :) A végeredmény pedig sok újabb fülbevaló tulajdonos. ;)

Újabb színesek

A színes fülbevalókról már írtam régebben. Azóta is készülnek, és nagy örömünkre sokan szeretik őket. És már készült próba darab gyűrűből, medálból és hajcsatból is, amik szerintem nagyon jól sikerültek és jól is mutatnak felvéve is.

Az egyik érdekességük abban áll, hogy világosban egész más színük van, mint szürkületben. Sikerült pár jó képet is készítenem, hogy látszódjon így is. Amit még szeretek bennük, hogy első ránézésre eszembe juttatnak valamit, így mindegyiket el szoktam nevezni.

sűrű, igazi málnaszörp szín, ami szürkületben szinte világít...

 ... világosban mattabb, sötétebb

ez olyan, mint egy sárkány pikkelyes háta :) (az eddigi kedvenc zöldem)

meteor szürkületben...

 ... és világosban

sejtelmes rózsaszínek, mint a vattacukor

néha feketének látszik, de amúgy nagyon sötét kék, széle felé világosodó, mint holdfogyatkozásnál a teljesen eltakart hold

pirosak - készült már nagyobb méretben is, innen már csak a gyűrű hiányzik és kész a teljes szett

hajcsatok-meggy és szőlő

rózsaszín köd

cékla

lime

lime és szőlő, kicsi és nagy

hó és jég

málna örvény

azúr medál

 azúr szett

 és külön a gyűrű

Dalmata

Egy napra lett kutyánk, egy "átváltozott" kislányból. :) Még jó, hogy a farsangi bál előtti estéig fehér macska szeretett volna lenni. Végül meggondolta magát, és inkább dalmata lett, ami sok plusz fekete folttal, pöttyel járt. De nem baj, a lényeg, hogy örült, jól érezte magát kutyaként, és legalább tényleg egyedi volt a sok bolti/kölcsönzős jelmez között.

A 4 jó barát

Ragacsot, a medvét már bemutattam, de közben készült kutya, nyúl és cica is. Jól megértik egymást, és össze is barátkoztak.

A kutya Janka kifejezett kérésére, vagy inkább utasításai szerint készült. Ő választotta az anyagokat hozzá, a fül formáját, ... (és persze neki nincs más szép szín, csak a rózsaszín és a lila)

Akkor bemutatom őket külön-külön. ;)
Pacsi, a kutya: játékos, vicces és mindent szeret, ami rózsaszín. Vagyis csak azt szereti, esetleg még a lila jöhet szóba. A könyvespolcról is csak azt a könyvet volt hajlandó levenni, aminek rózsaszínek a lapjai. Igazi hűséges kutya, aki nagyon szereti a csontot, és sokszor ül az ablakban, hogy nézze az utcán sétáló többi kutyát.

Pocak, a nyúl: a kedvenc színeimbe öltözött, zöldbe és barnába. Ez igen praktikus neki, mert így könnyen elrejtőzik a répa levelei között, ha éppen eszegetni akar. Nem hiába -a neve is mutatja- nagyon szereti a pocakját. Ő kicsit szeleburdibb, mint maci és kutya barátja, többet is mókázik. De olvasni azért szeret, főleg Zelk Zoltán:A három nyúl c. meséjét. Ők a példaképei. Nagyon szeret bújócskázni, csak éppen a füle mögé bújik, és azt hiszi ha ő nem lát, más sem látja. Teljesen odavan mindenért, ami répás, ezért simogatta órákig az épp elkészült répás övtáskát is.;)

Cirmos, a macska: akármilyen kedves is, ő egy vérbeli macska. Szabad lélek, szabad akarattal. Nagyon szereti a szép dolgokat, ad a jó modorra, fontosnak tartja az előkelő viselkedést. Gazdája a mindene, főleg, ha jó puha, meleg fotelben ülve simogatja. A doromblást és kedveskedést fő erényének tartja. Az egereket rettenetesen szeretni, de nem annyira megenni, inkább játszani velük. Így hát kedvenc könyvei is azok, amiben egeres képek vannak. :)

Zárásként pedig egy elbohóckodott csoportkép sorozat. :) (Ők az első állatkáim, de úgy tűnik, nagy örömömre, követi őket majd még több is, sok más színben is.)

Ragacs, a medve

Már régen terveztem, hogy varrok valami állatot, amit szeretgetni lehet, és igazán gyerekeknek való. Az ok pedig igen egyszerű, valahogy úgy érzem, egy kedvenc játék állat/baba nagyon fontos tud lenni. A kicsik szinte élőnek érzik, mintha lelke lenne, ragaszkodna hozzá, és később sem felejtik el teljesen.

Épp a napokban került elő az első mackó, amit varrtam. Terv nélkül, csak úgy hip-hopp varrtam. Pedig igyekeztem, de hát... eléggé "érdekes" lett. olt több kísérletem is, de egyik sem volt az igazi. Még rájöttem, hogy hiányzik a tervezésből valami, valaki. Pont, akinek majd készül. Így hát Jankával összeültünk, és együtt rajzolgattunk, alakítottuk a mostani mackót. Látszik is rajta.:)

Na, de ennyi elég is. Most mesélek Ragacsról.:)

Azért kapta ezt a nevet, mert annyira ragaszkodik a gazdájához, hogy szinte hozzátapad.:) Ezenkívül nagy mézkedvelő is, aki szeret nyakig belemászni a bödönbe. De amellett, hogy játékos, türelmes, és nagyon szeret könyvet nézegetni.

40 cm a feje búbjától a lába végéig. Pamutvászonból és puplinból(pamut) készült mindene. Megerősített varrásokkal, mindene varrva van, szeme hímezve. Abszolút baba és gyerekbarát, semmilyen lenyelhető rész nincs rajta. Polieszter rostszállal tömve, hasában némi polisztirol gyönggyel. Nagyon puha, ölelgetni való. És ami még a különlegessége, hogy nagy orra finom puha bőr, mint az igazi medvéknek.:)

Ó, és hogy miért van körbevarrva a szíve?- hangzott itthon a kérdés. Hát, mert egyre nagyobb akar lenni, hogy mindenki beleférjen, és mert a kis gazdájáért dobog-volt a válasz, ami elég meggyőzőnek és megnyugtatónak bizonyult.

itt még türelmetlenkedett, hogy mikor készül már róla kép:)

Gyapjú-fonal

Ígértem, hogy idén megpróbálok kicsit sűrűbben írni ide is, hisz annyi kedves emlék, ember fűz a bloghoz.

Január elejétől egész idáig szinte csak gyapjút festettem és fontam. Nagyon-nagyon szeretem ezeket a fonalas dolgokat, és igazán örülök, hogy sokan az én fonalamból készítenek sapikat, sálakat, sőt még pulcsit is.:)